KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sleepers – Pokoli lecke

Csejdy András

 

Hatvanas évek, New York, olasz szegénynegyed: négy kölyök éli vászonról ismert mindennapjait, szerény jutalom ellenében postáskodnak a helyi keresztapának, magánszorgalomból hébe-hóba rossz fát tesznek a tűzre, csajoznak, napoznak, kamaszok. A vietnami háborúból a gyászmiséket fogják fel, meg hogy a tévében középosztálybeli egyetemisták hőzöngnek, a templomi prédikációknál többet tanulnak Bobby atyától a flaszteros kosárpályán, és mivel otthonaikban macsóbunkó férfiak szíjjal tartanak rendet, inkább az utcán töltik el az időt. Aztán egy gutameleg délutánon brahiból és gondatlanságból kis híján embert ölnek, amiért, ha rettegve is, vállalniuk kell a következményt: javító-ne velő intézet, fél illetve egy év. A Törless vagy a Legyek ura azért hátborzongató, mert a bezártságban a rettenetet emberkezdemények viszik végbe. A Sleepers rehabilitációs központjában viszont a kisvagányok áldozatok: az erőszak és férfiasság jegyében az egyenrangúakkal csak-csak elboldogulnának, őreik ellen azonban védtelenek. Brutalitásból, megaláztatásból és kiszolgáltatottságból olyan csomagot kapnak ezek a gyerekek, amelyet egész életükben cipelniük kell. De a bosszúszomj makacs dolog: egy bő évtized múlva ketten közülük, csőretöltött, bőrzakós nehézfiúk, összefutnak a főgörény pederaszta kápóval, és üt és ver az igazság órája... „Missed opportunity”, hajtogatja Woody Allen az egyik klasszikusban. Elmellőzött lehetőség, kihagyott ziccer. Pedig sikerülhetett volna. Adott volt hozzá minden, álomszép költségvetés, testes irodalmi alapanyag, ritkaság számba menő sztárparádé, húsba vágó téma, emblematikus életközeg és izgalmas korszak. Csakhát Bary Levinson se nem Scorsese, se nem Coppola, de még csak nem is Ferrara. Azért Fóton vagy Tökölön levetíttetném.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1463