KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Colectív

A tűz csak a kezdet

Barotányi Zoltán

A korrupció fertőz. Dokufilm a Colectiv-katasztrófa következményeiről.

 

A bukaresti Colectiv klubban 2015 november 30-án egy metalcore zenekar koncertjén – illegálisan használt pirotechnika miatt – kitört tűzvész az elmúlt évtized egyik legszörnyűbb romániai tragédiáját okozta. Már a helyszínen 26-an vesztek oda – akkor még nem lehetett tudni, hogy az áldozatok többsége majd csak utólag a kórház látszólagos biztonságában leli halálát.  A katasztrófa nyomán a rendszerváltás óta nem látott méretű tömegtüntetések törtek ki, amibe belebukott az akkori román miniszterelnök Victor Ponta is. Közben a súlyosan megégettek közül mind többen hunytak el – részben helyi, bukaresti kórházakban, részben Európában (a 39 külföldre szállított égési sérült közül 12-t már nem lehetett megmenteni).  Valahol itt veszi fel a fonalat Alexander Nanau filmkészítő, aki nem magára tűzvészre koncentrál, ezt éppen csak felelevenítik egy percnyi nyomasztó bejátszással (amit a szintén jórészt áldozatul esett zenekar operatőre készített), hanem a folytatás, így a sérültek prolongált szenvedése, méltatlan körülmények között, a korrupciótól átszőtt román egészségügyi rendszerben. A film alapvetően egy oknyomozás története, amit a Gazeta Sporturilor újságírói folytattak a kórházi visszaélések ügyében, amelyek számos égési sérült sorsát pecsételték meg: felhigított, így természetesen a kórokozók ellen hatástalan fertőtlenítőszereket szereztek be és használtak 350 (!) kórházban. A nem steril környezetben elkapott kórházi fertőzések 13 ember életét követelték – őket egy kicsivel gondosabb kezelés is megmenthetett volna. Szembesülhetünk az áldozatok szüleinek, rokonainak fájdalmával is: nem csak szeretteiket veszítették el, de közben be is csapták őket. A legnagyobb megrendülést még csak nem is az országban mindent átszövő korrupció ténye okozza – valljuk be, ezzel minden kelet-európai polgár „anyanyelvi” szinten tisztában van.  Emberség és hivatástudat – nyilván ezeket várja el az ember azoktól, akik gyógyítanak és felügyelik a gyógyító munkát, és ezek hiánya fogja a leginkább felháborítani a nézőt is. No és az, hogy szakpolitikusok, hatósági emberek és orvosok hazudták lelketlenül a hozzátartozóknak, hogy szeretteik jó kezekbe kerültek – miközben a román egészségügy képtelen volt 80 súlyos égési sérültet kezelni. Meglehet, egész Európában nem akadt volna olyan ország, amely egymagában megbirkózott volna ilyen feladattal, de az egészségügyi szervek – presztízsüket féltve, és látszólag spórolásból – minden erővel fúrták is, hogy a rászorulók időben, és nagyobb számban kapjanak külföldön orvosi ellátást. De ugyanúgy hazudik a nyilvánosságnak a bukott Ponta-kormány nyomába lépő „szakértői” kabinet első (kórházigazgatóból lett) egészségügyi minisztere is arról, hogy ellenőrizte és rendben lévőnek találta a fertőtlenítőszerek hatásosságát. Nem mindig könnyű látnivaló az amúgy lebilincselően izgalmas film: a feltáruló sorsok, a fiatal áldozatok végzete éppoly megrendítő, mint a nyomasztó jelenből/jövőből és a soha nem gyógyuló sebekből fakadó kilátástalanság. (Egyedül a túlélők jelképévé és szószólójává váló fiatal nő, Tedy Ursuleanu kiállása nyújt némi vigaszt).

A film által gondosan dokumentált történetben szinte felmagasztosul az újságírók munkája: Cătălin Tolontan és munkatársai egy bulldog szívósságával viszik végig a sztorit. És idővel akadnak, akik kinyitják a szájukat: például egy orvosnő, aki elmeséli, sőt gyomorforgató felvételen dokumentálja milyenek a körülmények az ország egyetlen égési központjában és pénzügyesek, akik átlátják, hogyan lopják szét a kórházfejlesztésre szánt EU-s pénzt.      

Az oknyomozó munka nyomán feltáruló, mindent átszövő korrupciós hálózatban a gyárilag hamisított, higított fertőtlenítőt pancsoló, jó kapcsolatokkal rendelkező (majd rejtélyes módon halálos közlekedési balesetet szenvedő) „vállalkozó” és a baksisból élő önkormányzati, hatósági vezetők éppen úgy benne vannak, mint a posztjukra ejtőernyőzött kórházigazgatók és a gyógyító hivatásukat eláruló orvosok. Akad egy botcsinálta hős is a történetben: Vlad Voiculescu, a technokrata egészségügyi miniszter, aki 30 fős stábjával próbált rendet teremteni (erre bő félév adatott neki), szóba állt az áldozatokkal és megbeszéléseire is beengedte a filmeseket. Naivak volnánk, ha azt hinnénk, hogy a film kiváltotta katarzis majd hozzásegít a tisztuláshoz. Inkább imádkozzunk azért, nehogy valakinek megint eszébe jusson egy tömött klubban játszani a tűzzel.  

 

Colectiv – román dokumentumfilm, 2019. Rendezte: Alexander Nanau. Írta: Alexander Nanau és Antonaeta Opris. Kép: Alexander Nanau. Zene: Kyan Bayani. Szereplők: Cătălin Tolontan, Razvan Lutac, Mirela Neag, Tedy Ursuleanu. Gyártó: HBO Europe / Alexander Nanau Production / Salsa Films. Az HBO bemutatója. 109 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14582