Láttuk még

Tükröm, tükröm

Tamás Amaryllis

Valóban szórakoztató filmet rendezett Barbra Streisand – középkorú entellektüelek bonyodalmas magányáról és társkereső félszeg kalandjairól.

Jeff Bridgest utoljára az Azok a csodálatos Baker fiúkban láttuk ilyen önironikusas vonzó férfiúnak, mint itt, örökös agglegénységre ítélt önmagának megbocsátó matematika professzorként („Az abszolút igazság” című alapmű szerzőjeként). Barbra, a Columbia Egyetem diákjajnak kedvenc, szókimondó előadója sótlan magánéletében nem az afrodiziákumok, inkább „a tökéletes falat” megszállottja a negyedik x táján. Szellemes, kedves teremtés, afféle jóságos vénkisasszony. Bravúrosan old és köt kapcsolatokat, ad tanácsot barátainak. De hetven körüli anyjának – (Lauren Bacall fanyar-bölcs alakítása Oscar-díjat nyert) – csábereje nagyobb eredménnyel kecsegtet, mint az irodalomtörténész-fenomén Barbráé. A túlkoros „bakfis” a szerelemért vívott temperamentumos törekvéseiben napról napra vereséget szenved, bár a legfortélyosabb ötletekkel próbálkozik (többek között prímszámokkal díszített mandzsettagombok ajándékozásával). Dilettáns, ám kitartó elszántsága, remélhetően, iskolát teremt az önmagukat szánó magányos balekok szerelmi továbbképzésében. Barbra ugyanis a százhuszadik perc végére – némi személyiségfejlesztő gyakorlatozás után – eléri, mit „szíve dúlt viránya régóta vár”.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 60. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1457

Cikk értékelése:

szavazat: 1193 átlag: 5.35