KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alice Csodaországban

Varga Zoltán

Alice in Wonderland – amerikai, 1951. Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Disney. 73 perc.

 

A Disney stúdió az alapító atya halála óta is folyamatosan gondoskodik róla, hogy közkedvelt rajzfilmjeik minél gyakrabban találjanak utat a közönséghez: míg maga Walt Disney a mozis újrabemutatást szorgalmazta, a dvd-piacon újabb és újabb köntösben (extra és szimpla változat, egyedi és gyűjteményes kiadás stb.) jelennek meg a megunhatatlan(nak vélt) valódi klasszikusok éppúgy, mint a másodvonalbeli alkotások. A friss dvd-kiadványok között több mint harminc, a Disney-hez köthető film jelent meg újra, a kezdeteket fémjelző rajzfilmektől a kortárs számítógépes animációkig. Bármelyik korszakról és animációs technikáról legyen szó, a Disney-produkciók többnyire nem szívesen rugaszkodnak el saját jól bejáratott formuláiktól, akár a dalolásokkal kísért cselekményvezetésre, akár a patikamérlegen mért érzelmi hatásokra gondolunk – ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet azok a művek, amelyek (bizonyos mértékben legalábbis) eloldódnak a Disney-esztétika megszokott jellegzetességeitől. Ilyen rajzfilm az 1951-es Alice Csodaországban is; keletkezéstörténetének gyökerei évtizedekre nyúltak vissza, kivitelezésmódja miatt máig kuriózumnak hat.

Disney vonzalma a Lewis Carroll-mesekönyvek (a Csodaország mellett az Alice Tükörországban) iránt már a valódi kislányt animált figurákkal együtt felléptető Alice komédiák-sorozat (1923–27) esetében is nyilvánvaló, A tükrön át 1936-os Miki egeres rajzfilmje pedig az egészestés Alice-animáció előtanulmányként is fölfogható (különösen a kártyakarakterek animálása okán). Az Alice-hez több figurát terveztek és több dalt komponáltak, mint bármely korábbi Disney-animációhoz, ám nem is annyira a mennyiségi paraméterek teszik különlegessé, mint inkább az, hogy a rajzfilm megtartja (nem pedig módosítja) a Carroll-könyvek epizodikus szerkesztését. Szemben a Disney-rajzfilmeket (és a klasszikus hollywoodi elbeszélésmódot) uraló célorientált cselekményépítéssel, az Alice Csodaországban-rajzfilm a hősnő és a különös teremtmények találkozását bemutató epizódok laza füzére. A carrolli nonszensz és a szürrealizmus Disney-giccsbe oltott változatát kínáló epizódok színvonala felettébb hullámzó; kivált a remek mellékfigurákat (a Hernyót, a Vigyorgó Macskát és a Bolond Kalapost) elősoroló részletek vagy a bravúrosan animált csoportmozgásokra épített jelenetek (mint a mozgó kártyapakliként megformált őrség menetelése) az igazán emlékezetesek. A rendhagyó szerkezet és a kevéssé izgalmas hősnő is magyarázhatja, hogy bemutatásakor az Alice Csodaországban – akárcsak az egy évtizeddel korábbi, Disney-mércével mérve kísérleti animációnak mondható Fantázia – megbukott. S ahogyan a Fantáziát, úgy az Alice-t is újraértékelte az utókor: a hallucinogén szerek kultuszában égő késő hatvanas évek emelte pajzsra, a pszichedelikus „utazások” ábrázolásának előképét fedezve fel benne.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14286