KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Nicky, a másik fiú

Egy fiú a várból

Murai András

A Nicky, a másik fiú az első dokumentumfilm ifj. Horthy Miklós életéről. 

 

Nicky ifj. Horthy Miklós beceneve, a kisebbik Horthy-fiúé, aki nem futott be jelentős politikai karriert, és inkább passzív szemlélője, mint aktív alakítója volt az 1940-es évek viharos és tragikus történelmi eseményeinek. A film címe is azt sugallja, hogy a köztörténet inkább az elsőszülött fiút, a kormányzó utódjának kinevezett, s 1942-ben repülőbalesetben meghalt Istvánt tartja számon, s öccsét a kortársak nem politikai szerepvállalásáról, mint inkább a sport és a társasági élet iránti szenvedélyéről ismerték. Miért érdemes akkor közel egy órás dokumentumfilmet készíteni róla? Főleg azért, mert az események centrumában élő, de a fontos döntéseket nem befolyásoló mellékszereplőt ismerhetünk meg, akinek élettörténetén keresztül kicsit más megvilágításban láthatjuk, és újabb epizódokkal egészíthetjük ki a 20. század sorsfordító történéseit. S az sem mellékes, hogy fordulatokban bővelkedő, érdekesen elmesélhető története van ifj. Horthy Miklósnak, amit fel is erősítenek az alkotók: kifejezetten esemény-központú a dokumentumfilm, gerincét Nicky élettörténetének fordulópontjai jelentik, miközben a számos archív felvétel a 30-as és 40-es évek társasági életébe is bevezeti a nézőt. Ifjú korában ugyanis Nicky a budapesti aranyifjak életét élte, közkedvelt „partiarca” volt az éjszakai életnek, nappal pedig másik szenvedélyének, a motor- és autóversenyzésnek hódolt. A politikához tehát nem sok köze volt a kicsapongó életű Miklósnak, egészen addig, míg hazatért nagyköveti posztjából, Rio de Janeiróból, és a németellenes „kiugrási iroda” vezetője lesz, s aktívan közreműködik a tárgyalások szervezésében. A film itt lelassít, és a kiugrási kísérlet eseménysorozatából kiemeli és részletesen ábrázolja Nicky elrablását. Ez az a pont, ahol a kormányzó fia a történelmi események centrumába került, ám szándékai ellenére befolyásolta a terv kimenetelét, hiszen elrablásával zsarolták és lemondásra kényszerítették a németek a kormányzót. Érdemes megjegyezni, hogy mozgóképen ritkán látható témáról van szó, csupán egyetlen játékfilm dolgozta fel az 1944. október 15-én tett sikertelen kísérletet a második világháborúból való kilépésre: Kovács András Októberi vasárnap című rendezése 1979-ben.

A Nicky, a másik fiú alkotói körültekintően rekonstruálják az akkor 37 éves Miklós elrablását, és a sorsdöntő történéseket dramatizált jelenetek elevenítik meg. A film első része elsősorban korabeli híradó anyagokból építkezik, van miből válogatniuk az alkotóknak, mivel a kormányzó és családja állandó témája volt a propagandának alárendelt filmhíradónak. A németek által – Nicky nevének félreértéséből – Micky Mouse akciónak nevezett művelet bemutatásánál a korabeli felvételeket felváltják a fikciós, dramatizált jelenetek, s ez az egyetlen rész, ahol az események elbeszélése során kiemeli és ütközteti a film a részletekben eltérő visszaemlékezéseket. Nicky sorsát követve az alkotók eredeti helyszíneken forgatott interjúkon keresztül beszélik el megmenekülésének történetét a mauthauseni koncentrációs táborból, a második világháborút követő időszakra azonban már csak néhány percet szánnak. A befejezés, mint a film egésze, tárgyilagos: a kormányzó fia egy portugáliai nyugdíjas otthonban, szegényen halt meg.  

A gazdag archív anyag, a dramatizált jelenetek és a történész szakértők (Bern Andrea és Turbucz Dávid) magyarázatának egybegyúrása emlékeztet Bokor Péter egykori nagyszabású és nagysikerű televíziós munkájára, a Századunkra (a hatvanas évek elejétől megszakításokkal 25 éven keresztül ment a népszerű műsor). Az asszociáció valószínűleg nem véletlen, feltételezhetjük, hogy Borsody István rendező tudatosan követi a történelmi dokumentumfilmnek  ezt a formáját, ugyanis több, Bokor Péter általa készített interjút is beillesztett filmjébe: Edelsheim-Gyulai Ilona, a kormányzó  menye, és Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt képviselője is a Századunkból átvett részletben szólal meg és ad szemtanúként fontos információt az eseménytörténet teljesebbé tételéhez.

A Nicky, a másik fiú történetileg hiteles, tradicionális eszközökkel dolgozó ismeretterjesztő munka, alkotóit a józan megfontolás vezette, mikor először állították dokumentumfilm középpontjába ifj. Horthy Miklóst. Nincs a filmben különösebb truváj, kerüli a valóság megismerésének önreflexív kérdéseit is, de érdeme, hogy kellő távolságtartással, érzelmi és ideológiai elfogultságtól mentesen beszél a Horthykról és a kormányzóról elnevezett korszakról. Nem kis dolog ez mostanában, mikor az emlékezetpolitika kisajátító törekvése oly gyakran felülkerekedik a múltértelemzések szakmai nézőpontján.  

 

 

Nicky, a másik fiú – magyar, 2019. Rendezte és írta: Borsody István. Kép: Kiss Sándor, Kiss Soma. Narrátor: Epres Attila. Riporter: Lázs Sándor. Producer: Skrabski Fruzsina. Gyártó: Becsengetünk Produkció. 51 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14281