KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Kik is azok a feministák?

Kránicz Bence

Ha ismeretterjesztő művekről hallunk, ritkán pezsdül meg a vérünk a ránk váró izgalmaktól, pedig az ismeretterjesztésnek is vannak nagyon népszerű és kreatív formái. Amíg a mozgóképben a minél realisztikusabb látványvilág és aprólékosabb megfigyelés felé mozdult a műfaj – legyen szó David Attenborough világsikerű sorozatairól vagy a nap 24 órájában élőben nézhető gólyafészkekről –, addig a képregényben mintha a játékos stilizáció szolgálná hívebben az ismeretközlés nemes feladatát. Magyarországon két egészen kiváló, persze más-más jellegű ismeretterjesztő képregénysorozat jelent meg az elmúlt tíz évben. Scott McCloud két esztétikai műve (A képregény felfedezése és folytatása) a művészeti ág elméletét foglalta rendszerbe, Larry Gonick Képregényes világtörténete pedig pont azt vállalja, amit a címe ígér. Mindkét képregényben megjelenik és főhőssé válik a rajzolt szerző-narrátor, emiatt hagyományosabb elbeszélést olvasunk, az ismeretterjesztés mellett a történetmesélés igénye is határozottabb.

A most megjelent Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története összeszokott norvég szerzőpáros munkája, akik részben más közönséghez szólnak, mint McCloud vagy Gonick. Nem is az a lényeg, hogy nyíltan a nőket szólítják meg – fiú olvasók ugyanúgy rengeteget tanulhatnak, és tanuljanak is a könyvből –, a döntő különbséget inkább a megcélzott korosztály jelenti. A Nagyszerű nők könnyen követhető, világos, tiszta kompozíciókból építkező képregény, ami a bonyolult összefüggések helyett nagyon egyszerű ok-okozati rendszerbe és időrendbe foglalja a feminizmus történetét és a feministák céljait. Vagyis egyértelműen gyerekeknek szól, nagyjából tízévesek kezébe már bátran adható. Jordahl figurái viccesek, karikatúraszerűek, egy-egy oldalon poénra kifuttatott képsorok szakítják meg a nagy időugrásokkal haladó, néhány kiválasztott nő történetére koncentráló, didaktikus történeti gyorstalpalót. A fejezetenként más-más kísérőszínt használó képeket gyerekként könnyű lehet megszeretni, számos apró részlet fedezhető fel a nagy, tágas paneleken. Felnőtt és pláne tájékozottabb olvasóknak a Nagyszerű nők könnyen unalmassá válhat, de úgy képzelem, ezt a képregényt a gyerekekkel közösen érdemes elolvasni, majd újra és újra átlapozni.

Marta Breen – Jenny Jordahl: Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története. Színes, keményfedeles, 120 oldal. Kiadó: Cser.

 

Színek és évek

„Drága Karen! Neked írok, bár tudom, hogy nem vagy már köztünk. De azt remélem, a múlt felidézése segít eligazodnom a mában.” Matt Murdock ír így halott szerelmének, Karen Page-nek a Fenegyerek – Sárga második fejezetében. A levél felütése az alkotók, Jeph Loeb és Tim Sale stratégiájáról is árulkodik: a szuperhős korai éveinek újraírásával a történet mélyére ásnak, a mítosz alapmotívumait kutatják. Magyarul szinte egyszerre jelent meg a Fenegyerek-kötetük és a rögtön utána készült Pókember – Kék (Hulk- és Amerika Kapitány-variációjuk fordítása egyelőre várat magára).

A Sárga és a Kék egyaránt a szuperhősműfaj remekművei. A múltidéző, nosztalgikus-keserédes alaphangolású történetek finom érzékenysége és a megszőtt motívumhálónak a karakterismeretből adódó gazdagsága a Fenegyerekkel, illetve Pókemberrel épp csak ismerkedőknek és az olvasott rajongóknak is sokat jelenthet. Loeb mindkét történetet a főhős gyengesége felől indítja: Fenegyerek, a „félelem nélküli ember” más érzéseihez is nehezen fér hozzá, míg Pókembert az eltúlzott, léleknyúzó felelősségtudat betegíti. A pszichológiai olvasat nem valamiféle túlkomplikált, elméleti keretben bontakozik ki, hanem gondosan felépített, sokszálú, de semmiképpen sem monumentális kalandnarratívákban. A teljes képregényt viszonylag ritkán publikáló Tim Sale rajzain az árnyékokból, homogén foltokból emelkednek ki a karakterek, mintha csak ködös emlékeinkben kutakodnánk, és egyszer csak bevillannának az éles részletek. Az erős és kiérlelt koncepciónak köszönhető, hogy ezek a közel húszéves képregények ma is frissnek hatnak – alighanem kortárs klasszikusokként érdemes számon tartanunk őket.

Jeph Loeb – Tim Sale: Fenegyerek – Sárga. Színes, keményfedeles, 176 oldal. Kiadó: Fumax.

Jeph Loeb – Tim Sale: Nagy Marvel Képregénygyűjtemény: Pókember – Kék. Színes, keményfedeles, 168 oldal. Kiadó: Hachette.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14125