KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Még mindig itt vagyunk

Hegedüs Márk Sebestyén

We’re Still Here – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Ted Geoghegan. Kép: Karim Hussain. Zene: Wojciech Golczewski. Szereplők: Barbara Crampton (Anne), Andrew Sensenig (Paul), Lisa Marie (May), Larry Fessenden (Jacob), Susan Gibney (Maddie). Gyártó: Snowfort Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 84 perc.

 

Az utóbbi évtized során a tengerentúli horrorfilmesek előszeretettel fordultak a műfaj dicső múltjához inspirációért: nem csupán a klasszikusokat kizsákmányoló remake-ek, de a fősodorbeli és a függetlenfilmes szcénát egyaránt magával ragadó retró-hullám terén is. Az elmúlt években az amerikai horror utolsó nagy aranykora, az 1980-as évek iránt érzett nosztalgia hatotta át a műfaj legjelentősebb pénzügyi és kritikai sikereit, legyen szó akár a Hollywoodon kívülről érkező meglepetéssikerekről (Valami követ), vagy a mainstreamet meghatározó stúdióhorrorokról (Démonok között-sorozat).

Ted Geoghegan író-rendező bemutatkozó munkája, a Még mindig itt vagyunk sem csinál titkot belőle, hogy jó harminc-negyven évvel ezelőtti zsánerklasszikusok sugallatára született. Lucio Fulci A temetőre épült ház (1981) című splatter-opusához például olyan erős szálakkal kötődik, hogy a film első blikkre egy Fulcihoz írt szerelmeslevélnek is beillene: nemcsak a helyszín (egy New England-i kísértetház), az idő (1979-ben járunk) és a fenyegető erők (rémek a pincében) egyeznek ugyanis, de még a főbb figurák is Fulci filmjének szereplői és alkotói után kapták nevüket.

Még mindig itt vagyunk mégis több mint szimpla Fulci-pastiche: a történetet átszövő filmes és irodalmi utalások jócskán túlmutatnak a forrásművön (felsejlenek Carpenter, Roeg és mindenekfelett Lovecraft munkái is), a finom humor és a hosszú felvezetést követő, vérontásban már-már Fulcira licitáló zárófelvonás pedig inkább a kortárs hatást erősítik, a függetlenfilmes mumblegore-irányzatot, azon belül is elsősorban Ti West (House of the Devil) munkásságát idézik. Westhez hasonlóan Geoghegan is megrögzött horrorista, aki a műfaj keményvonalas rajongóihoz szeretne szólni. A műfajtudatos játékosság és a nyílt rémületkeltés között egyensúlyozó Még mindig itt vagyunk így leginkább azoknak okozhat majd maradandó élményt, akik a rendezőhöz hasonlóan szintén az aranykor bűvöletében élnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13925