KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

68 lepedő

Sepsi László

68 Kill – amerikai, 2017. Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord (Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures / AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 93 perc.

 

Mint minden valamirevaló exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere utalta, a 68 lepedő vérbő fekete komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott, majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden nőnemű lény femme fatale, és a nemek közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.

A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között – legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát: jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben fogant műveknél lenni szokott, a 68 lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13521