KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A halászkirály legendája

Horányi Péter

The Fisher Kingamerikai, 1991. Rendezte: Terry Gilliam. Szereplők: Jeff Bridges, Robin Williams, Ammanda Plummer. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

Terry Gilliam a Monty Python felbomlása után hamar bebizonyította, hogy önállóan is képes maradandót alkotni, forgasson bár disztopikus drámát (Brazil, 12 majom), vagy vicces időutazós fantasyt (Időbanditák), a horrorral és vígjátékkal egyaránt kokettáló mesefilmet (Grimm) vagy drogfilmet (Félelem és reszketés Las Vegasban). A műfajilag színes életművet a sajátos humor és látásmód köti össze, amelyben A halászkirály legendája ritkábban hivatkozott tétel ugyan, pedig legalább annyira egyedi film, mint többi.

A halászkirály legendája kiválóságát az adja, hogy Gilliam bátran nyúl a hollywoodi dramaturgia tucatmegoldásaihoz, és oldja fel őket a saját víziójában: a „vígjátéki férfimelodráma” korántsem tekinthető bevett műfajkombinációnak. Jack Lucas (Jeff Bridges), a sikeres és arrogáns rádiós műsorvezető, egy meggondolatlan kommentjével éttermi tömegmészárlást robbant ki. Az események hatására megtörik, és bűntudatától menekülve a hajléktalanok világába keveredik. Ott találkozik Parryvel (Robin Williams), akinek a felesége a lövöldözés egyik áldozata volt, és most Jackhez hasonlóan a múlt elől menekül. Találkozásukból barátság kerekedik, és lassan megtanulják, hogy mit jelent áldozatot hozni egy másik emberért.

A film erényei, mint a legtöbb Gilliam-filmnél, ezúttal sem annyira a konkrét sztoriban, hanem a furmányos megvalósításban rejlenek. A démonaikkal küzdő két férfi történetét a rendező egy allegorizált, mágikus New York-i színtérbe helyezi. A kompozíciókat torzítja és a képeket szokatlan kameraállásokkal szürreálissá teszi, míg máskor a fényjátékai révén a jelenetek expresszionista hatásúvá válnak. Mindezek mögött azonban nem komoly és zord szerzői vízió húzódik meg, hanem egy sokárnyalatú érzékenység, amely a másik ember iránti felelősség fájdalmát sok humorral és iróniával mutatja be. A Halászkirály azért lesz rendkívül szórakoztató és szellemes, mert nem fél kicsit a feje tetejére állítani a dolgokat. Williams és Bridges tökéletesen eltalálták a szerepüket, de minden egyes karakter – legyen az a hermafrodita hajléktalan vagy egy tolószékes Tom Waits – egyedülállóan emlékezetes.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13513