KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Benny és Joon

Hirsch Tibor

Soha látványosabb példa az ős – hollywoodi forgatókönyv-szabály alkalmazására: a tervezett mozidarab legyen egészen más és hajszálra ugyanolyan, mint a kiválasztott referencia-sikerfilm.

Az Esőember áruvédjegygyel jelzett film-családfa legújabb hajtása autista fivér helyett egy kórtanilag meghatározhatatlan elmebaj-hibridben szenvedő húgocskát kínál az egyik oldalon – önző, aranyifjú öcs helyett önzetlen agglegény bátyói a másikon. Ez utóbbit – mesterségét tekintve autószerelőt – munka után kertvárosi csodapalota várja, melyben mintha a festegető beteg bakfis maga is státusz-szimbólum volna: aki ilyen védencet tart otthon, az kétkezi munkás létére is megérdemli a köréje teremtett színes, parkos, virágos luxus-enteriőrt.

A kislány a maga eklektikus nyavalyájával természetesen egészen más nézői azonosulást föltételez, mint a kaliforniai műtermekből mostanság kirajzó gyilkos pszichopaták: itt még a zárt osztályon is csak néhány bohókás operettbolond arca villan a környezetfestő kamera látóterébe, mely ezúttal világos, tágas, rács nélküli folyosókon bóklászik. Hiába, Amerikában a szépségnek különös becsülete van – arrafelé a csúnya ámokfutót kazamatában, a szép hiszterio-mániáko-schizofrént rózsaszínű leányszobában tartják.

A beteg testvér párhuzamosan esik szerelembe az egészségessel. Ez azért mintha eltérne a sablontól, sőt, erre a dramaturgiai fordulatra épül a film végtelenül optimista üzenete is. Vagyis: egybehangzóan bizonyos pszichiátriai iskolák tanításával: idióták pedig nincsenek. Hiszen a művészkedő beteg kislánynál alig kevésbé beteg az igazi művész és csavargó, aki ebben a történetben egyenes ági leszármazottja Charley Chaplinnek és Buster Keatonnak. Ha pedig ő szabadon járhat-kelhet – méghozzá a Cry Baby-ből is ismert excentrikus embléma-figura, Johnny Depp alakításában –, akkor bizonyára nem sokkal betegebb, mint maga a szigorú fivér, akinek, hiába mintapolgár, tudatalattijában ugyanúgy rombolhatnak mindenféle elfojtásos lelki nyavalyák. Világos, hogy mindenkit az eggyel egészségesebbhez kell hozzáadni: a klinikai esetet a még nem klinikaihoz, az autószerelőt a gyorsbüfé derék pincérnőjéhez, aki az (amúgy nem túl lényeges) egészség-hierarchia csúcsán áll, és aki bizonyára anyja helyett anyja lesz majd mindenkinek, akinek ilyesmire még szüksége van.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1346