KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Suburbicon

Huber Zoltán

Suburbicon – amerikai, 2017. Rendezte: George Clooney. Írta: Joel és Ethan Coen. Kép: Robert Elswit. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Matt Damon (Gardner), Julianne Moore (Margaret), Oscar Isaac (Roger), Glenn Fishler (Sloan). Gyártó: Black Bear Pictures / Dark Castle Entertainment / Smokehouse Pictures. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 104 perc.

A rendezői székben George Clooney, a forgatókönyv a Coen-fivérek közreműködésével készült, az operatőri feladatokat a bravúros kompozícióiról ismert Robert Elswit vállalta, a karaktereket pedig egytől-egyig kiváló színészek keltik életre. Egy ilyen impozáns stáblistát böngészve hajlamosak vagyunk azt gondolni, itt nagy baj bizonyára nem történhet, de ahogyan a mellékelt példa mutatja, a totális hangnem- és aránytévesztések ellen a tehetség és a tapasztalat sem feltétlen jelent védelmet. Ami ugyanis Coenék esetében szinte mindig működni szokott, az Clooney kezében szétesik és gyakorlatilag teljes csődöt mond.

A testvérpár saját munkáiban a sokkoló fordulatokat és frappáns figurákat a műfaji elvárások pimasz felülírása, illetve a pontos környezetábrázolás egészítik ki, finom egyensúlyt teremtve a morbid vicc és a fajsúlyos szatíra között. A biztosítási pénzre utazó külvárosi kisemberek véres történetét Clooney az ötvenes évek idilli szappanoperáit idéző stílusban, sötét paródiaként tálalja, de mindebbe sajnos egy komolynak szánt, valós eseményeken alapuló szociodrámát passzíroz. A fehér mintacsalád háztáji titkai és a fekete család vesszőfutása nemcsak az ellentétes hangvételük miatt ütik egymást, de a két szál szinte teljesen független egymástól. A Fargo kidolgozatlan, kevésbé okos verziójaként ható rémmesét időről-időre megakasztja az afro-amerikai szomszédok fájóan didaktikus kálváriája, mintha nem sikerült volna megnyugtatóan eldönteni, miről is akarna szólni a sztori. Organikus kapcsolódási pontok nélkül a fekete humor és a torkunkon letolt üzenet rendre kioltják egymást, a karakterek és történések csak pillanatokra tűnnek érdekesnek. A jegyünkért így két fél filmet kapunk és nem egy működő egészet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13451