KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bezárva

Sepsi László

Shut In – amerikai-kanadai-francia, 2016. Rendezte: Farren Blackburn. Írta: Christina Hodson. Kép: Yves Bélanger. Zene: Szereplők: Naomi Watts (Mary), Crystal Balint (Grace), Ellen David (Joan), Alex Braunstein (Aaron). Gyártó: Transfilm / EuropaCorp / Lava Bear Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 90 perc.

 

Az egyedülálló anyák a horrorfilm hőstípusainak különösen veszélyeztetett csoportjába tartoznak. Ha éppen nem valami soviniszta szatír (vagy akár maga az ördög) szagolja ki, hogy nincs férfi a háznál, még akkor is szembe kell nézniük a családjuk maradványaiban (általában egyke gyermek) megtestesülő múltbéli trauma pszichológiai veszedelmeivel. A tematika klasszikusának számító Ördögűzőben nem volt kérdés, hogy Chris MacNeil csak az egyház (és a patriarchátus) derék férfijaival szövetkezve veheti fel a harcot a Gonosszal; ezzel szemben a Bezárva hősnőjének tortúrája elsősorban a függetlenedésért zajló küzdelem, hiába lábatlankodik körülötte egy apapótlék pszichiáter és egy jó partinak tűnő kérő.

A The Babadookhoz hasonlóan itt is egy halálos kimenetelű autóbaleset kezdőpont, amely után az egyre labilisabb elmeállapotú özvegy félreeső házikójukban magára marad mozgásképtelen mostohafiával, de a többértelmű klausztrofób téboly színrevitele helyett a Bezárva inkább az egyszerűbb megoldások felé húz, idővel lazítva a szívszorító anyaportrén, végül pedig menthetetlenül átadva a teret a fantáziátlan kergetőzésnek. Bár a külvilágtól elzárt otthonban zajló csiki-csukival Farren Blackburn filmje megfeneklik az ezerszer látott ijesztgetések szintjén, a pubertáskori gyereknevelés kínjainak felidézésével olykor mégis szert tesz némi egyediségre. A bezárva/kizárva érzelmi elidegenedésre utaló szójátékától az „egész nap a gép előtt ül” tapasztalatának morbid újragondolásáig a Bezárva könnyedén kiteszi az egyenlőségjelet a kamaszkori szülő-gyerek konfliktusok és a szűk térben játszódó horror közé: hiszen mindkettő azzal kezdődik: „mintha egy idegen lenne a házamban”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13009