KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Második esély

Forgács Nóra Kinga

En chance til – dán, 2014. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Michael Snyman. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Nikolaj Coster-Waldau (Andreas), Ulrich Thomsen (Simon), Nikolaj Lie Kaas (Tristan), Maria Bonnevie (Anna). Gyártó: Zentropa / DR / Film Fyn. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 120 perc.

 

A dán Susanne Bier (Testvéred feleségét..., Esküvő után, a Golden Globe- és Oscar- díjas Egy jobb világ) és állandó forgatókönyvíró társa, Anders Thomas Jensen (a Zöld hentesek és az Ádám almái író-rendezője) legújabb opusát, a Második esélyt a 2014-es Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be. Munkáik hatásában fontos szerepe van az információadagolás sajátosan precíz módjának, így a cselekmény bemutatása erősen ellenjavallt, különösen igaz ez a legfrissebb darabra, ami őrzi ugyan a Bier-Jensen univerzum két visszatérő vonását (a drámaiság megőrzése a melodrámai dúsítás ellenére, több nagyjából egyenrangú szereplő mozgatása), mégis egyértelmű lépéseket tesz egy kiemelt figura döntéseinek a középpontba helyezése és ezzel párhuzamosan egy zsáner(család), a bűnügyi film felé. Ám egy harmadik visszatérő motívumot is tovább visz a film, egy társadalmat szolgáló, alapvetően jó szereplő kerül morálisan ambivalens, szélsőséges helyzetbe (az Afganisztánban szolgálatot teljesítő békefenntartó vagy az Afrikában dolgozó orvos után most egy rendőr), ez most fő konfliktussá válik, így mégsem lehet teljesen eltekinteni a sztori exponálásától.

Andreas és társa, Simon egy drogfüggő pár lakásán razziáznak és egy csecsemőt találnak borzalmas körülmények között. Andreas friss édesapa, mélyen megviseli az eset, minden hivatalos lehetőséget végigjár, hogy a karcos múlttal bíró Tristantól és barátnőjétől, Sannétól gondozásba kerüljön a pici, ám igyekezete hiábavaló. Mikor saját gyermeke váratlanul meghal, felesége, Anna pedig öngyilkossággal fenyegetőzik, Andreas úgy dönt, saját fia holttestét kicseréli Tristan és Sanne egészséges kisfiára. Andreas azzal nem számol, hogy – ahogyan más Bier-hősök sem – ő sem kerülheti el a szembenézést, sem pedig sorsa további kihívásait. A Bier-filmekben szintén visszatérően megjelenő hiányt most egy aprócska holttest jelzi, és addig nem lelhet majd békét, míg meg nem találja a testet, és meg nem érti minden titkát.

A Második esély hideg zug, az intimitás, biztonság, szabadság pillanataira nincs idő, formalizáltabb, kevésbé élő világot ismerünk meg. A Bier-Jensen páros azonban nem hazudtolja meg magát, hisznek abban, hogy a rossz ellen ugyan nincs védelem, de létezik új kezdet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12186