KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Annie

Vajda Judit

Annie – amerikai, 2014. Rendezte: Will Gluck. Írta: Will Gluck és Aline Brosh McKenna. Kép: Michael Grady. Zene: Greg Kurstin. Szereplők: Rose Byrne (Grace), Cameron Diaz (Miss Hannigan), Jamie Foxx (Benjamin Stacks), Quvenzhané Wallis (Annie). Gyártó: Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Harold Gray 1924-ben született képregényének az évtizedek során több filmes feldolgozása is akadt. A szintén a képregénysorozaton alapuló 1977-es musical sikerének köszönhetően a legismertebb ezek közül a zenés darab 1982-es filmváltozata, John Huston rendezésében. Ennek remake-jeként készült a legújabb Annie, A messzi dél vadjaival felfedezett Quvenzhané Wallisszal a főszerepben. Az imádnivalóan cserfes tízéves árva hányattatásainak és a Katrina sújtotta Dél népét alulról bemutató független filmben majdhogynem önmagát játszó ifjú amatőrszínésznek a találkozása elsőre az évszázad ötletének tűnhet, a dolog azonban mégsem működik – és nem csak azért, mert Wallis nagyot nőtt két év alatt.

Az Annie alapvetően a tündérmese-musicalek alműfajába tartozik, még akkor is, ha a benne megjelenő pár kissé rendhagyó (szerelmesek helyett egy kislány és fogadott apja találnak egymásra). A remake alkotói viszont nemcsak modernizálták, de realistábbra is vették a mű világát. Az új Annie-ben feltűnően sok az eredeti helyszín, az elhangzó dalok zenei alapját gyakran hétköznapi zörejekkel festik alá, szeszélyes, mogorva milliárdos helyett pedig egy dörzsölt polgármesterjelölt dönt úgy, hogy kampánya felturbózása céljából örökbe fogad egy szegény árvát egy hétre.

Az elvágyódás színes-szagos végcélja ugyan megmaradt (Annie új lakhelyének káprázatos pompája ugyanúgy felfoghatatlan mesevilág a számára, mint az eredetiben), de a remake sokat veszített azzal, hogy megfosztották karakteres antagonistájától. A korábban Tim Curry által remekül hozott figurát itt több kisszerű intrikusra bontották szét, ahogy a politikus gonosz számítása is tompul azzal, hogy a főhős kislány ezúttal kifejezetten számító – és mit ér egy musical bombasztikus elemek nélkül? Az ily módon kilúgozott végtermékbe egyedül az alkoholista nevelőszülőt játszó Cameron Diaz visz némi színt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12078