KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vinterberg

Thomas Vinterberg: Vadászat

Csak jót akarnak

Baski Sándor

A Dogma 95 mozgalom társalapítója a Születésnap antitézisének szánt új filmjével közel került első nagy sikeréhez.

A Születésnap emlékezetes jelenetében az Ulrich Thomsen által alakított Christian azzal köszönti fel apját, hogy elmeséli, miként erőszakolta meg a férfi őt és ikertestvérét kiskorukban. A filmnek mégsem ez a vallomás a legmeghökkentőbb pillanata, hanem a vacsoravendégek reakciója, akik a zavart csendet követően folytatják a mulatozást. Legfrissebb munkájában Thomas Vinterberg szintúgy a gyerekmolesztálás témájával foglalkozik, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy a Vadászatban a megvádolt férfi teljességgel ártatlan, és míg Christian köztiszteletben álló, dúsgazdag apjáról – eleinte – senki nem hiszi el, hogy bűnös lenne, addig az óvodában dolgozó, középosztálybeli Lucas-t azonnal közellenségnek kiálltja ki a kisváros népe.

Az alapötlet aligha újszerű, a Ne bántsátok a feketerigót!-tól a Szalmakutyákon át a Ha ölni kellig számtalan filmben kerül szembe a főhős az indulataik által elvakított, vérre szomjazó közösséggel. Maga Vinterberg a Dogville-hez hasonlította filmjét, pedig a párhuzam több szempontból is sántít. Lars von Trier drámájában a falu lakói alantas ösztöneiktől vezérelve teszik pokollá a kívülálló idegen életét, a Vadászat szereplőit ellenben jogosnak érzett felháborodásuk fűti – ők csak jót akarnak. Vinterberg történetét éppen ez az árnyaltság teszi izgalmassá: hiányzik belőle a különféle hátsó szándékok által motivált gonosz figurája; Lucasból (Mads Mikkelsen visszafogott, mégis intenzív alakítása) úgy válik pillanatok alatt pária, hogy a közösség minden tagja legjobb meggyőződése szerint cselekszik. Még a lavinát elindító ötéves kislány, Klara sem akar igazán ártani neki, csak megbántva érzi magát, amiért a férfi nem fogadja el az ajándékba adott szerelmi zálogot, ezért füllenti azt – bátyja pornómagazinja által ihletve –, hogy látta Lucas nemiszervét. Az óvoda vezetője csak azt teszi, amit ilyenkor hivatalból tennie kell: segítséget kér egy gyerekpszichológustól, aki irányított kérdéseivel akaratlanul is összezavarja a kislányt.

Vinterberg a történet relatív kiszámíthatóságát azzal kompenzálja, hogy a gyermeki füllentéstől az egész kisvárost megfertőző hisztéria kitöréséig terjedő folyamatot páratlan pszichológiai hiteleséggel prezentálja. Noha a Vadászat drámából egy pillanatra sem fordul át thrillerbe, a meggyőzően kifejtett tétel, mely szerint a körülmények szerencsétlen összejátszása révén bárkiből válhat a védekezés jogától megfosztott, gyűlölt közellenség, felér egy horrorfilmes szcenárióval. Lucas ráadásul nem egy társadalmon kívüli figura, aki saját különcségének köszönhetné, hogy ellene fordultak, a történet kezdetén épp olyan elfogadott tagja a közösségnek, mint legjobb barátja, aki történetesen Klara apja.

A hasonló témát feszegető dán Anklaget és az egyházi iskolában játszódó Kétely arra épít, hogy maga a néző sem lehet tisztában vele, bűnös-e vagy ártatlan a főszereplő, így ezek a filmek a közönséget önvizsgálatra késztető, morális krimiként is működnek. Vinterberg lemond erről a csábító lehetőségről, noha a drámai feszültség szempontjából nyilván előnyösebb lenne, ha az ártatlanul megvádolt főhőssel történő azonosulás helyett a néző ugyanabban a helyzetben találná magát, mint az aggódó és a teljes igazságot nem ismerő szülők. A Vadászat azonban kezdettől egyértelművé teszi, hogy Lucas nem követett el semmit, az igazság keresése helyett ezért a fő kérdés az, hogy a férfi környezetéből, ki miként reagál a vádakra. Amint az borítékolható, a többség – beleértve az ex-feleséget, a kollégákat és a legjobb barátot – „nem zörög a haraszt”-alapon egyből elhatárolódik az állítólagos pedofiltól, egyedül tinédzser fia és egy rokona áll ki mellette.

Vinterberg a végkifejletet illetően sem a látványosabb, de közhelyesebb megoldást választja, vagyis Lucasnak, a Szalmakutyák főhősével ellentétben, nem kell a végsőkig elmennie, hogy megvédje otthonát és testi épségét. A téli hónapokban játszódó, elégikus hangulatban fényképezett történetben karácsony éjszakája tartogat némi feloldozást a szereplőknek, a film központi metaforájára építő finálé ugyanakkor tökéletesen érzékelteti, hogy az efféle incidenseket nem lehet csak úgy, egyszer és mindenkorra lezárni; a képzelt vagy valós bűnök előbb-utóbb megbosszulják magukat. A Születésnaphoz, a Kedves Wendy!-hez vagy a Submarinóhoz hasonlóan így a Vadászat is determinista tanmesének bizonyul, amellyel Vinterberg, ha megismételni nem is tudta, de legalább megközelítette első nagy sikerét.

 

VADÁSZAT (Jagten) – dán, 2012. Rendezte: Thomas Vinterberg. Írta: Tobias Lindholm, Thomas Vinterberg. Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Nikolaj Egelund. Szereplők: Mads Mikkelsen (Lucas), Thomas Bo Larsen (Theo), Lasse Fogelstrom (Marcus), Alexandra Rapaport (Nadja), Anne Louise Hassing (Agnes). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 115 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 33-33. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11253