KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A Pál utcai fiúk

Pápai Zsolt

magyar–amerikai, 1968. Rendezte: Fábri Zoltán. Szereplők: Törőcsik Mari, Anthony Kemp, John-Moulder-Brown, Pécsi Sándor. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 103 perc.

A Molnár Ferenc ifjúsági regényéből készült filmet egyesek nem tekintik Fábri Zoltán életműve teljes értékű darabjának, pedig jelentékeny a művészi ereje, és az alkotójának kézjegyét is viseli. A témája, az elbeszélésmódja és a vizuális megmunkáltsága miatt egyaránt a jelentős Fábri-művek sorába illeszkedik.

A Pál utcai fiúk ugyanúgy az erősek és kiszolgáltatottak konfliktusáról, illetve a morális tartás határhelyzetekben való megőrzésének lehetőségeiről szóló tanulmány, mint a Hannibál tanár úr, a Két félidő a pokolban, a Nappali sötétség vagy éppen Az ötödik pecsét. Ugyanakkor a kivitelezése további fontos Fábri-filmekre emlékeztet: a rendező – az általa általában preferált hagyományosabb elbeszélő-szerkezetet alkalmazva – az objektív realizmus és szubjektivitás vegyítésének lehetőségeivel kísérletezik ebben a filmben is, mint például a Körhintában vagy az Édes Annában.

Emellett A Pál utcai fiúk – a fent nevezett alkotásokhoz hasonlóan – ráirányítja a figyelmet Fábri Zoltán művészetének máig megfejtetlen – mert megfejthetetlen – titkára is, nevezetesen arra, hogy a mester úgy készített szerzői filmeket irodalmi anyagból, hogy a feldolgozás során maximálisan tiszteletben tartotta az alapművet, azaz nem szabta át, nem értelmezte át szája-íze szerint azt. Fábri köztudottan nemhogy átformálni nem kívánta Molnár Ferenc regényét, de az efféle igényeket megfogalmazó amerikai producerrel nagy csatákat folytatott a produkció előkészítése során. Sikerrel járt, és megőrizhette a regény eredeti vonalvezetését – de közben mégis egy szerzői filmet forgatott.

Az első magyar Oscarra jelölt film őrzi frissességét, és ma is a székhez láncol: a díszletvilága megragadó, a ritmusa példás, a gyerekszínészek pazarul teljesítenek benne, triviális meséje pedig nagy mélységeket nyit meg.

Extrák: a Magyar Filmintézet kiadásában megjelent film mindössze egyetlen, ám annál értékesebb extrát tartalmaz, amely kifejezetten a dvd-kiadáshoz készült. Fazekas Eszter, Balogh Gyöngyi és Kurutz Márton negyedórás dokumentumfilmje lényegre törően, egyúttal mélyenszántó megállapítások sorában tekinti át a Molnár-regény három eddigi mozgókép-feldolgozásának történetét. A Balogh Béla által rendezett 1917-es, a maga korában hatalmas sikert aratott verzió elkallódott, és az 1924-es (szintén Balogh jegyezte) változatot is sokáig elveszettnek hitték, ám nemrég előkerült egy kópia belőle; a dvd dokumentumfilmjében háromperces montázs található ebből a műből. Csodás lett volna, ha extraként a teljes film felkerül a lemezre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11233