KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatók

Varró Attila

The Visitors – amerikai, 1972. Rendezte: Elia Kazan. Szereplők: Patrick McVey, Patricia Joyce, James Woods, Steve Railsback. Forgalmazó: Fantasy Film. 88 perc.

 

Elia Kazan életművével kapcsolatban talán a legismertebb megállapításnak számít, hogy az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt tett 1952-es vallomásától kezdve (amelyben számos kollégát nevezett meg kommunista-szimpatizánsként) voltaképpen valamennyi filmje az árulás igazolhatóságának problémáját feszegeti – a Rakparton klasszikusán kívül mégis csak egyetlen műve épül közvetlenül erre a morális dilemmára. Az életpálya alkonyán forgatott A látogatók (amelynek forgatókönyvét Kazan legidősebb fia írta egy The New Yorker-cikk alapján) ugyanazon a megtörtént eseten alapszik, mint a De Palma-féle A háború áldozatai: a vietnami háború poklában foglyul ejtett fiatal lány kollektív meggyalázását és meggyilkolását jelentő közkatona azonban ezúttal nem a párás dzsungelben kényszerül felvenni a harcot saját bajtársaival, hanem friss családi otthona falai közt a havas Connecticutban, évekkel a kegyetlen bűntett után.

Az 1972-es A látogatók nem csupán az író személye, a 16 mm-es formátum és az erőteljes kamara-jelleg okán tekinthető egyfajta rendhagyó home movie-nak Kazan pályaképében: a rendező ezúttal a stúdiófilmjeire jellemző didaktikus hangvétel helyett minimalista, kíméletlen intenzitású és mindenek előtt igen intim lélektani drámában idézi meg saját démonait – mintha csak a korszak Vietnam-traumáját feldolgozó inváziós rémfilmek (Az élőhalottak támadása, Az utolsó ház balra, Őrjöngők) szociohorrorja kerülne egyéni hangszerelésre a Kazanra jellemző színpadi erényekkel. A precízen kimért drámai felépítményben lépésről lépésre uralkodik el a téboly, a főként szereplő-párosokra komponált jelenetekben kibontakozó színészi összjáték végig dermesztően meggyőző (élen a főhőst és a bosszúszomjas antagonistát alakító WoodsRailsback elsőfilmes kettősével), a végkifejlet pedig bármelyik pszichothriller díszére válna a hetvenes évek méregerős és éjsötét felhozatalában.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9869