KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült életek

Baski Sándor

La vida Loca – spanyol-mexikói-francia, 2008. Rendezte: Christian Poveda. Kép: Christian Poveda. Zene: Sebastian Rocca. Gyártó: Aquelarre Servicios Cinematograficos / El Caiman / La Femme Endormie. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 90 perc.

 

Miután Roberto Saviano a camorráról szóló tényregényének a Gomorra nevet adta, Christian Poveda dokumentumfilmje nyugodtan futhatna „Pokol” címen is. A párhuzam csak annyiban sántít, hogy míg Saviano a nápolyi maffiáról átfogó körképet adott, Povedát – épp úgy, ahogyan a Gomorra adaptációját jegyző Matteo Garronét – nem az okok, hanem a következmények érdeklik. Az Őrült életekből így aztán nem is tudjuk meg, hogy mi áll a San Salvador-i bandaháborúk hátterében – a ’90-es években Los Angelesből kitoloncolt latin-amerikai származású bűnözők voltak azok, akik nem csak a „gettókultúrát”, de véres belharcaikat is exportálták az óhazába. A várost uraló két rivális banda közül Poveda az úgy nevezett M-18-as csoport néhány tagjának életét követte, több mint egy éven át. Szereplői mindannyian tinédzserek vagy fiatal felnőttek, akik már maguk is többgyermekes szülők. Munkájuk nincsen, az arcukat borító, bandatagságukat jelző tetoválások miatt nem is vennék fel őket sehova. Harcolni, lőni, szúrni nem látjuk őket, csak azt, amikor már kiterítve fekszenek az aszfalton, vagy a ravatalon, az átkozódó, vérbosszút fogadó egykori társak gyűrűjében.

A film elején még úgy tűnik, hogy az ellenpontot a gettó közepén működő pékség dolgozói képviselik, akik az M-18 egykori tagjaiként próbálnak tisztességes munkából megélni. Vezetőjüket azonban, aki hosszasan szónokol a rehabilitáció fontosságáról, gyilkosság miatt elítélik, és idővel a többiek is követik őt a börtönbe. A kétségkívül sokkoló gettótabló minden másodperce azt sugallja, hogy tetszőleges helyen leszúrva egy kamerát San Salvador bandák uralta negyedeiben, szenvedéssel, esztelen erőszakkultusszal és halállal találkozhatunk. Poveda filmje – eligazító narráció, riporteri jelenlét vagy az átgondolt szerkesztői munka hiányában – így nem sokkal több mint testi-lelki szörnyszülöttek középkori vásárokat idéző seregszemléje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9864