KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az örökös

Tosoki Gyula

L’Héritier – francia, 1973. Rendezte: Phillippe Labro. Szereplők: Jean-Paul Belmondo, Carla Gravina, Charles Denner. Forgalmazó: Caesar Film International. 107 perc.

 

A hatvanas–hetvenes évek politikai modernizmusa sajátos módon élte túl a korszakváltozásokat, ugyanis miközben enmaga lecsengett, egész sor – idővel virágzásnak indult – műfajt termelt ki vagy erősített meg. A protest művészfilmek popularizálódását Európában az olasz politikai krimi és a francia politikai thriller megizmosodása mutatta legelsősorban. Utóbbi műfaj jeles művelője Phillippe Labro (Jobbpart, balpart; A fejvadász), és jeles darabja Az örökös.

A világ egyik leggazdagabb embere zűrös körülmények között meghal. Örököse (Belmondo) nyomozni kezd, és hamarosan egy rettentővé tágított politikai–gazdasági konspiráció kellős közepén találja magát: az összeesküvés térben Olaszországtól Franciaországon át az Egyesült Államokig nyúlik, időben pedig egészen a második világháború korszakáig ér.

Labro az amerikai mesterektől (kivált Frankenheimertől) és a helyi erőktől (lásd Melville-t és az újhullámosokat) egyaránt tanult, és kiváló tanítványnak bizonyult. Igen jó érzékkel, jó tempóban bonyolítja az általa írt trükkös–csavaros történetet, ráadásul a feszültséget néhol üde vizuális és verbális humorral oldja. Az expozícióban még a műfajtól némileg idegen artisztikusabb megoldások (például a múlt és a jelen képeinek a határok direkt jelzése nélküli egymásba úsztatása) is erősítik a produkciót, és amikor már kezdenék túlterhelni a filmet, Labro – épp időben – visszavesz belőlük, hogy kizárólag a történetmesélésre koncentráljon. Lényegében csupán a halmozott véletlenek nem tesznek jót filmjének, továbbá néhány dramaturgiai megoldatlanság ront az összképen (nem világos például, hogy miért bízik kitartóan az amúgy dörzsölt főszereplő az őt kezdetektől megvezető nőben, értelmezhetetlen továbbá, hogy miért nem faggatják ki, és miért zárják egy liftbe hőseink az ártalmatlanná tett bérgyilkost stb.).

Az örökös ezekkel az apróbb bakikkal együtt is felettébb szórakoztató, üresjáratok nélküli, csaknem végig feszesnek megtartott darab, ami bizony nem mondható el a hasonműfajű és velekorabeli francia filmek zöméről.

Extrák: Előzetesek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9673