KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mély harapás

Varró Attila

Teeth – amerikai, 2007. Rendezte: és írta: Mitchell Lichtenstein. Kép: Wolfgang Held. Zene: Robert Miller. Szereplők: Jess Weixler (Dawn), John Hensley (Brad), Josh Pais (Dr. Godfrey), Hale Appleman (Tobey), Lenny von Dohlen (Bill). Gyártó: Teeth. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

 

Gazdag irodalmi hagyományai és számtalan szimbolikusan ábrázolt megjelenítése ellenére (Az andalúziai kutyától a Harapós nőn át a Csillagközi invázióig) a vagina dentata motívumára igen későn talált rá a filmvilág. Míg a 70-es évek feminista mozgalmai idején a feltáruló nemi szerv csupán felszólalt jogaiért a tömegfilm plénumán (Pussy Talk, Chatterbox), a Riot Grrrls és Rapex ezredfordulós korszaka kellett ahhoz, hogy immár harapjon is – lázadásával filléres szexfilmekről az olcsó rémfilm anyaműfajára váltva, legyen szó japán video-animékről, német kamara-horrorról vagy amerikai független filmről.

Az utóbbi terület pionírja, Mitchell Lichtenstein a tavalyi Sundance fesztiválon mutatkozott be halálos fogsorral felvértezett vaginájú kamasz-hősnőjével, akinek első ismerkedései a másik nemmel mindkét fél számára traumatikus élménynek bizonyulnak. A keresztény fundamentalista szüzességi szekta vezérszónokából a rape-revenge filmek „bosszú angyala” figurájáig tartó fejlődéstörténet bravúros ügyességgel és visszafogott humorral lavíroz a szubzsáner vénuszcsapdái között (többek közt végig megóvja nézőjét, hogy szembenézzen a gorgó-fővel), miközben valamennyi jogosan elvárható motívumát útba ejti sokkoló nőgyógyászati vizsgálattól cunnilinguson át a végső leszámolás előtti harci sminkelésig. A Mély harapás – eredeti címéhez híven – a femme fatale-filmek Cápája: egyszerű slasher narratívára épülő piranha-társaival (Killer Pussy, Penetration Angst) szemben lépcsőzetesen szerkesztett feszültség-dramaturgiára és erős karakterrajzokra épít, hogy aztán az utolsó harmadban szabadjára engedje a fenevadat. Lichtenstein elsőfilmje ráadásul szellemi örömöket is kínál a zsigeri élvezetek mellett: a vagina dentata kultúrtörténeti referenciái és a változatos hüvely-metaforák (jegygyűrű, mohos barlang) közepette a kasztrációs félelem ősi hímfóbiáját deflorációs félelmekre cseréli (lásd Carrie, Vérszomj), a kisvárosi Amerika szexuális elfojtásoktól terhes mikrokozmoszában. Maró szatíra, harapós horror, édesszájú indie-film: a friss tematika megtalálta első mozgóképes szuperhősét – nevezzük illő tisztelettel Fogtündérnek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9566