KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A banki meló

Tüske Zsuzsanna

The Bank Job – amerikai, 2008. Rendezte: Roger Donaldson. Írta: Dick Clement és Ian La Frenais. Kép: Michael Coulter. Zene: J. Peter Robinson. Szereplők: Jason Statham (Leather), Saffron Burrows (Martine), Stephen Campbell Moore (Swain), Daniel Mays (Shilling). Gyártó: Arclight / Mosaic Media Group / Omnilab / Relativity Media / Skyline (Baker St). Forgalmazó: Fórim Hungary. Feliratos. 111 perc.

 

A heist nem újkeletű szubzsáner a gengszterfilm sötét árnyalatokban bővelkedő palettáján. A csoportos bűnelkövetés aprólékos részletességgel ábrázolt procedúrája, illetve az elkövetőkkel való azonosulás már az 50-es években székéhez szögezte a nézőket olyan klasszikussá vált remekművek révén, mint a Rififi vagy a Gyilkosok, amelyeknél már a szerkezeti felépítésben (kitervelés, akció, kötelező bukás) megnyilvánult a társadalmi kívülállásért járó bünhődés tragikuma. Mára a műfaj nagyobb részében – különösen az Ocean’s-filmeknél – a keserű pátoszt a könnyed játékosság, az egzisztenciális problémákkal való küszködést a már-már tét nélküli laza zsonglőrködés váltotta fel. Roger Donaldson filmje esetében afféle a klasszikus és a posztmodern jegyeit egyaránt felmutató hibriddel van dolgunk.

Az A banki meló vérbeli megélhetési bűnözők történetét dolgozza fel. Főhősét, a családos Terryt adóssága miatt szorongatják a külvárosi nehézfiúk, ezért sincs szüksége hosszas vacillálásra ahhoz, hogy igent mondjon az álomszép kábítószercsempész szirén ígéretes széfrablási ajánlatára. Kompániát sem nehéz gyűjtenie, hiszen simlis baráti köre fél perc alatt bűnbandává alakul, és máris készen állnak a zökkenőmentesnek ígérkező akcióra. Arról azonban fogalmuk sincs, hogy szépséges ötletadójuk is zsarolás áldozataként győzte meg őket – a kiszemelt bank pedig valódi darázsfészek, amelynek széfei olyan kényes portékákat őriznek, mint a rendőri korrupciót, a királyi családot vagy éppen a szado-mazo játékokért rajongó politikusokat leleplező bizonyítékok.

Donaldson filmje dicséretesen magán viseli a mai brit gengsztertrend olyan külsőségeit, mint a feszes szálakon bonyolított cselekmény (A Ravasz, az Agy...), a változatos arcokból verődött bűngárda (Torta), vagy éppen a dögös képi és zenei elemek összegerjesztése (Szexi dög) – igazi érdekessége azonban abban rejlik, hogy valós eseményt dolgoz fel. Ezáltal némileg kapcsolódik a klasszikus korszak dokumentarizmusához, ugyanakkor olyan korábbi zsánertársaival együtt, mint a Nagy Vonatrablásról szóló Buster, ékes példaként szolgál a fikciós, illetve a valós történetek eltérő viszonyára a dramaturgiai befejezéssel: míg az előbbi többnyire tragikusba fordul, addig a valóságból a sikersztorik érdeklik jobban a filmvilágot.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9424