KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elvitte a víz

Vajda Judit

Flushed Away – angol-amerikai, 2006. Rendezte: David Bowers és Sam Fell. Írta: Dick Clement és Ian La Frenais. Kép: Brad Blackbourn és Frank Passingham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animation / Dream Works. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 84 perc.

 

Az Aardman Stúdió első teljes egészében kompjuter-animációval készült filmjében szerencsére jórészt csak a technika változott, a hozzáállás nem. Azaz – habár a londoni Kensington negyed alatti csatornák világa, a patkányok és egerek lakta Patkopolisz szemkápráztatóan jelenik meg – a figurák inkább belsőleg, mint külsőleg vannak alaposan kidolgozva. A luxuslakosztályából a vécécsészén keresztül egyenesen a csatornába csöppenő előkelő(sködő) háziegér, Roddy találkozása a patkányok munkásosztályával sikerrel és humorral adaptálja a valódi szociális és társadalmi különbségeket, a főgonosz, az angol Varangy és francia unokatestvére, Le Béka alakjával pedig az Elvitte a víz sokkal intelligensebben csinál viccet a nemzeti különbségekből is, mint a legtöbb élőszereplős film (mint például a közelmúltból A Rózsaszín Párduc vagy a Taplógáz). A filmbolondok most is egy csomó rejtett vagy kevésbé rejtett filmes (Superman, Nosferatu, Bond-filmek stb.), sőt rajzfilmes (Némó nyomában) utalásnak örülhetnek, a nagy egészt tekintve pedig ismét erőteljesen használnak fel ezúttal olyan (al)műfajokat, mint a menekülős-világmegmentős akciófilm és a screwball comedy (egerünk lent a mélyben megismerkedik egy helyes patkánylánnyal).

Az amerikai produkciós partner, a DreamWorks ugyan ott kísért a végső tanulságban és az erkölcsi mondanivalóban, de a rengeteg apró ötlet és az angol humor mindent visz, így a nagy testvér inkább technikailag erősítette az együttműködést. Akinek pedig hiányozna az Aardman-figurák a Wallace és Gromit-filmekben megszokott bumfordisága, az figyelje erősen a háttérben a nyuszit, aki egyenesen az Elvetemült Veteménylényből szökött át vagy az egyik mellékszereplőt, az Albínó nevű verőpatkányt, akinek gülüszemei szintén a klasszikus Aardman-stílust idézik. Nagy élvezetet okozhat a fentieken kívül a betétdalok remek elhelyezése is, amely még egy mobilreklámmal agyonkoptatott számot is új tartalommal képes megtölteni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8816