KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mission: Impossible 3.

Varró Attila

Mission: Impossible 3. – amerikai, 2006. Rendezte: J. J. Abrams. Írta: Alex Kurtzman és Roberto Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Tom Cruise (Ethan Hunt), Ving Rhames (Luther), Philip Seymour Hoffman (Davian), Michelle Monaghan (Julia), Billy Crudup (Musgrave). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Mission: Impossible ezredfordulós moziszériájának kötelező motívumkészletéből (úgy mint biokémiai macguffin, Schifrin-főtéma, arcmaszk-letépés, zuhanás megszakítása tíz centivel a föld felett) minden bizonnyal a főhőst elkapó detonációs lángvihar számít a legárulkodóbbnak a filmszöveg egészét tekintve. Míg De Palmánál valószerűtlensége eksztatikusan eltúlzott, John Woo esetében pedig végletekig túlstilizált, a karcos tévésorozatok új sztárkreátorának számító J. J. Abrams (Alias, Lost) megközelítésében precízen előkészített, jól időzített és mindenek előtt már-már realisztikus.

A Bruce Geller hajdan bájosan sajtszagú tévésorozatából forgatott übertrendi MI-franchise harmadik részében a kötelező akcióbetéteket ezúttal házastársi túszdráma habarcsa próbálja összetartani, híven követve a producer-sztár Tom Cruise magánéletének legújabb fejleményeit: érzéketlen fegyverkereskedő Hunt ügynök friss nejét kézben tartva zsarol ki közelebbről meg nem nevezett világpusztító biológia fegyvert az aktuális IMF-osztagtól, miközben a főhős a True Liesból ismerős dupla konfliktus (szakma és/vagy család) kihívásával is kénytelen szembenézni. Abrams filmje a manapság divatos akció/krimi tévészériák minden erényét és gyermekbetegségét felmutatja: elődei sterilitásával szemben zúzósan életközeli, dramaturgiailag hatásosan szerkesztett (hála a szokatlan keret-formának) és karakter-orientált, ugyanakkor a beszuszakolt érzelmi dráma kínosan szappanoperás, a sztori pedig a műfajtól elvártnál jóval komolyabban veszi magát. Mindez azonban még nem tenné tönkre az egyébként tempós látványfiesztát, ha Abrams nem mutaná fel benne a végelgyengülésig nyújtott tévésorozatok fő problémáját jelentő anti-klimaxos lezárást: ami az MI3 utolsó negyedórájában lezajlik, az a hónapokon át kondícionált sorozatfüggő tévénézőket talán kielégítheti, egy kétórás mozifilm fináléjaként azonban határozottan csalódást keltő.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8635