KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anna és a vámpír

Lajta Gábor

 

„Hogy a szocializmusban vámpír van – titok” – fejezte be okfejtését a nyomozást vezető kapitány, mikor létrehozták az „Anna” fedőnevű különleges csoportot egy többszörös gyilkos felkutatására.

1964-ben vagyunk, Katowicében, s egy valóban megtörtént, szörnyű gyilkosságsorozat földerítését kísérhetjük végig.

Mit kínál nekünk ebben a filmben Janusz Kidawa, akinek Bűnös életem című munkáját nemrég mutatták be a magyar mozikban? Kék ködökből előlépő, vámpír-mosolyú gyilkost, kontrasztként a tárgyilagos bűnügyi fényképezést idéző helyszíneléseket, szemcsés filmen, zötyögő kamerán át láttatva a vérrel bemocskolt hullákat. S elégikus nyomozói morfondírozásokat, amikre volt ok bőven, hisz hét évig nem került elő a „vámpír”.

Ez a sokféle stílus nem hátránya a filmnek. Sőt, a műfaji bizonytalanság egyenesen lényege. Talán 1981-ben, Lengyelországban még egy horror-krimit sem lehetett elkészíteni a nemzeti önvizsgálat nyomai nélkül?

„Meddig lehet dolgozni általános bizalmatlanságban?” – kérdezi önkínzón a nyomozó.

„Be kell vonnunk a társadalmat” – mondja a párttitkárnak.

„Ez veszélyes...” így tépelődnek a nagy, fényes asztal mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/10 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6620