KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vili, a veréb

Zsenits Györgyi

 

A veréb is (jó)madár, mint tudjuk. Nincs tehát semmi, meglepő abban, hogy a pimasz kis Vili, ez a tekergő, verebekre lövöldöző, vásott süvölvény egyik pillanatról a másikra maga is verébbé változik, egy esendőén kétbalkezes tündér segítségével.

Gémes József rendező nem a legemelkedettebb témát választotta didaktikus mesefilmje számára. A verebek lumpentársadalmában Vilire nem várna irgalom, hacsak nem volna egy bölcselkedő öreg madár – név szerint Cip úr –, aki felkarolja hősünket. Cip úr megtanítja repülni Vilit, s cserébe ő is elindulhat az emberré válás rögös útján: olvasásleckéket vesz az újdonsült álverébtől. A filmből természetesen nem maradhatnak ki az ősi ellenséggel, a macskával vívott hatalmas csetepaték; mint ahogy elengedhetetlen a tanulság is: a jó nem romlik el, hanem még jobb lesz, a rossz pedig megbűnhődik és megjavul. A hercig rajzfigurák kalandjait egy közepes szellemi képességű óvodás pontról pontra előre kitalálhatja. Hogy mégis derűsen lehet végignézni a filmet, egészen a giccsbe hajló befejezésig, az kizárólag a rajzolók leleményén múlik. A pesti flaszter borzas kis vándorait kellemes humorral emelik ki a szürkeségből. Nepp József szövege ezúttal nem árnyalja szokott szellemességgel a grafikus megjelenítés színességét.

A verébvilág aszfaltromantikájából kapott ízelítőt ellenére a Klauzál tér és vidéke még madártávlatból sem lesz vonzóbb környék. Bennünket, egyszerű nézőket, akiket a verebek leggyakrabban nem a csőrükből szoktak bombázni, mint Krampusz macskát – nem tanít repülésre Cip úr, s nem késztet szárnyalásra a film sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5387