KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Camorra

Nagy Zsolt

Lina Wertmüller Nápolyban játszódó filmjének megértéséhez a camorrán kívül egy másik szakkifejezés, a vendetta, vagyis a családi vérbosszú ismerete is szükséges, mivel e „nemes” hagyomány jegyében zajlanak a titokzatos, kizárólag férfiakat áldozatul szedő „injekciós tűs” gyilkosságok. A gyilkosságok hátterében a gyermekeiket féltő, heves vérmérsékletű olasz nők állnak. Ők irtják ki sorra igen leleményesen a visszataszító, csak pénznek és alantas ösztöneiknek élő kábítószerügynököket. A nagyobb hitelesség érdekében a filmben szinte kizárólag utcalányok, homoszexuálisok, csempészek és keresztapák szerepelnek, úgy tetszik, Nápolyban nem is igen lakik más. Kivéve még persze a rendőröket, akik előírásszerűén bárgyúak és kétbalkezesek, szemben a céltudatos asszonysereglettel. Lina Wertmüller filmjét áthatja a férfiellenesség, az a ki nem mondott vélekedés, hogy a világon minden baj okozói a hímnemű lények. Ennek ellenére valószínűleg sok házaspár fogja megnézni a filmet. Édes kettesben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4933