KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Taxi, Madrid

Turcsányi Sándor

 

Ismerjük a cowboyt, a gengsztert meg a tépelődő párttitkárt. (Egyik sem különb a Deákné vásznánál.) Most meg itt állunk Saura kicsinyt megkésett vásznánál, és törjük a fejünket ezen az ismerős problematikumon. Mint a bevezető mondatból jócskán kitetszik, odáig csak megvolnánk, hogy nekünk ki tetszik.

De kit, kiket ismernek a filmesek? Megbízható forrásokra hivatkozva állíthatom, a családjukat nem nagyon, mert folyton távol vannak, helyszínkeresés, forgatás, köz- és éjszakai élet, szóval a hajsza. Többségük embert se látott nagyon még, noha az nem is túl érdekes.

Egyvalakit biztosan ismernek és szeretnek. A taxisofőrt. Hozza, viszi a filmest, jópofa figura, izzad és szidja a kormányt (meg markolja is a kezével), tele a kocsija Wunderbaum Avocado Ultra Light illatosítóval, diszkréten megemlíti, hogy tegeződött Inna Csurikovával.

Csak Robert DeNiro nem ismeri a taxisokat, mert ő hónapokra elment bérkocsit vezetni a felkészülés jegyében, és ki látott már olyat, hogy két sofőr egy taxiban. Nem így filmünk idős mesterének társforgatókönyv-írója, ő állítólag liberálisra fuvaroztatta magát Madrid utcáin.

Látták Önök a Vörös Kolibrit?

Az milyen lenne, ha a Vérnász rendezője csinálta volna Spanyolország fővárosában? Saura mindjárt vagy öt taxist is elővezet. Éjszakások, még szép. A filmművészet bolhapiacán négy nappalos taxisért adnak egyegészkéttized éjszakásat.

Szerintem a forgatókönyv-írótárs valami túlszámlázási ügymenetbe keveredhetett, mert ezek a masiniszták igen randa, önbíráskodásra felette hajlamos fráterek (+fráterina). Rasszisták is, a basszisták nem érdekelnek senkit.

Ám mit tesz isten, családi szálon közéjük keveredik egy kakukktojás, egyikük majd csak kikölti bármi áron. Ördög ki tagadja, a liberális minimumot nem lehet elégszer felmondani, közmegegyezés az. Carlos Saura persze nem felejtett el filmet készíteni, ilyetén az átismétlendő házi feladat alatt néha felsejlik egy mozi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2906