KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szavak ereje

Fekete Tamás

Sometimes Always Never – amerikai, 2018. Rendezte: Carl Hunter. Írta: Frank Cottrell Boyce. Kép: Richard Stoddard. Zene: Edwyn Collins és Sean Read. Szereplők: Bill Nighy (Alan), Sam Riley (Peter), Alice Lowe (Sue), Jenny Agutter (Margaret), Tim McInnerny (Arthur). Gyártó: Hurrican Films / Goldfinch Studios. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 91 perc.

 

A mogorva, önmagának való és mindenkitől elidegenedett apa és felnőtt, családos fia útnak indul, hogy felkutassák a fiú eltűnt testvérét. Az így kezdődő történetek általában nem sok meglepetést tartogatnak, nem csupán felépítésük, de végkimenetelük is megjósolható – noha A szavak erejében is jócskán akad kiszámítható pillanat, legalább annyi váratlan fordulattal is megajándékoz minket. A forgatókönyvet író Frank Cottrell Boyce eddigi munkáiban előszeretettel ábrázolt való életből vett, a művészi önkifejezésük és kiteljesedésük révén végül személyes és családi tragédiákat okozó alakokat. A Hillary és Jackie zenész nővérpárosa, a Viszlát, Christopher Robin Milnéje, vagy a Michael Winterbottom által rendezett Non-stop party arcok és a Bikatöke hőseinek életében végül mindannyiszor megjelenik a fájdalom és a veszteség, miután valami igazán jelentőset hoznak létre. Az A szavak ereje főhőse pár lépéssel mögöttük jár: hétköznapi ember, aki művészi álmokat nem dédelget, ám ő is teljességgel alárendeli magát egy tevékenységnek. A scrabble-ben és ennek minél tökéletesebbre csiszolt játékmódjában találja meg az élet értelmét, és egyben a kulcsot mindenhez – így eltűnt fiához is a szókirakó segítségével vél utat találni.

Boyce leágazásokkal teli és váratlan irányokba építkező forgatókönyvét az első játékfilmjével jelentkező Carl Hunter vitte vászonra. Képi világa Wes Andersont idéző játékossággal teli és elidegenített, miközben előszeretettel választja el egymástól szereplőit, és zárja scrabble-betűt idéző négyzetes keretbe, hogy ezek a kis építőkockák egymás mellé kerülve végül mégis összeálljanak egy jelentéssel bíró, személyes állítássá.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14135