KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hihetetlen család 2.

Varga Zoltán

Incredibles 2. – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Brad Bird. Kép: Erik Smitt és Mahyar Abousaeedi. Zene: Michael Giacchino. Gyártó: Pixar Animation Studios / Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

A szuperhősfilmek minden képzeletet felülmúló dömpingjének dicstelen időszakában szinte törvényszerű volt, hogy ismét a vászonra száguldjanak az animációs film legkedveltebb szuperemberei, a Hihetetlen család címszereplői. Brad Bird 2004-ben bemutatott remeke egyszerre ünnepelte a szuperhős figuratípusát és mutatott neki görbe tükröt; ám nem a műfaj élőszereplős változataiban oly gyakorivá vált önmarcangoló futamokkal és morális dilemmákkal írta felül a világmegmentő tevékenység láttatását – hanem a mindennapi lét, az inkognitóban megélt családi események és szituációk előtérbe állításával. Szívmelengető családábrázolása, pazar humora és letaglózó dinamikája méltán avatták azonnali klasszikussá a Pixar stúdió első (szuper)emberekre fókuszáló alkotását, s bár a figurák (és a befejezés) tálcán kínálták a folytatás lehetőségét, Brad Bird író-rendező közel másfél évtizedig érlelte a kalandok továbbszövését.

A Hihetetlen család 2 szó szerint ott veszi föl a fonalat, ahol az első rész abbamaradt; az akciók középpontjába ezúttal az anya/feleség/szuperhősnő Nyulányka kerül, átmenetileg magára hagyva Irdatlan urat a három gyermekkel, rádöbbentve a herkulesi figurát, hogy olykor a mateklecke megoldása nagyobb kihívást jelent, mint a szupergonoszok megfékezése. A már ismert szeretnivaló figuráknak éppúgy örülhetünk, mint az üldözés- és katasztrófajelenetek biztos kézzel levezényelt lehengerlő látványosságainak; az expozíció túlbeszélt jeleneteinek, a mellékkarakterek elnagyoltságának és a túlontúl kiszámítható fordulatoknak (mint amilyen az antagonista kiléte) már kevésbé. A bejáratott utakon haladó folytatás legelevenebb meglepetése a képességhalmozó kisbaba, aki a film legjobb, a főcselekményhez szervesen nem is tartozó jelenetében méltó ellenfélre talál – egy mosómedvében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/08 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13778