KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Táncterápia

Alföldi Nóra

Finding Your Feet – brit, 2017. Rendezte: Richard Loncraine. Írta: Nick Moorcroft és Meg Leonard. Kép: John Pardue. Zene: Michael J. McEvoy. Szereplők: Imelda Staunton (Sandra), Timothy Spall (Charlie), Celia Imrie (Bif), Joanna Lumley (Jackie), David Hayman (Ted). Gyártó: Powder Keg Pictures / Eclipse Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 111 perc.

 

A brit filmipar sikerének egyik kulcsa, hogy mindig kiválóan méri fel a közönségigényeket, és ha egyszer rátapint egy trendre, akkor ahhoz bulldogharapás erejével és kitartásával ragaszkodik. Az utóbbi években például elsődleges célközönségének a friss nyugdíjas, ám igen virulens generációt tekinti: elég, ha csak a nagyobb szabású, Oscarra gyúrt filmeket nézzük. A tendenciát azonban kisebb lélegzetű művekben is érvényesíti, ilyen Richard Loncraine tipikusan brit kisrealista, Táncterápia című filmje, amely minden köntörfalazás nélkül tűzi zászlajára a mostanában felkapott „az igazi élet a nyugdíjjal kezdődik” és „a hatvan az új negyven” futamokat. Van ebben ráció, hiszen a jelenlegi 60-as generáció bőségesen áldoz a szórakozás oltárán, sőt az utazgatások, éttermezések és bulizgatások közepette moziba is jár.

Loncraine filmjének főhőse Sandra, aki miután csalfa férjét leleplezi, hátrahagyva luxus életét, bohém húgához költözik, aki nyugalmas éveit füvezéssel, haverozással, öko-bio háztartásvezetéssel tölti idejét, lendületét táncházba járásból meríti. Sandra eleinte tömény sznobériával kezeli a helyzetet, az önsajnálatból menekülve azonban csatlakozik a kissé darabosan mozgó tánckarhoz és ezzel természetesen egy új élet és egy új románc körvonalai rajzolódnak ki előtte. Loncraine nagyon jó ütemben, ízléses humorral és pont ideális mennyiségű empátiával bontogatja a kapuzárás utáni történetet és szerencsére sehol nem rondít bele se ízléstelen nyugger-poénokkal. A Táncterápia minden olyan elemmel rendelkezik, amelyeket egy brit komédiától elvárunk: sorakoznak benne a szívmelengető karakterek, működik a nyers cinizmus, amit néha nyakon öntenek a megható pillanatok. Minden rendesen a helyére van rakva, simára van vasalva, sehol egy ránc vagy gyűrődés – olyan az egész, mint anyáink vasárnapi ebédje: otthonos, kényelmes és megbízhatóan hozza az ismerős színvonalat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13648