KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Isten hozott Németországban!

Barkóczi Janka

Wilkommen bei den Hartmanns – német, 2017. Rendezte és írta: Simon Verhoeven. Kép: Jo Heim. Zene: Gary Go. Szereplők: Heiner Lauterbach (Richard), Senta Berger (Angelika), Florian David Fitz (Philip), Eric Kabongo (Diallo), Elyas M’Barek (Berger), Palina Rojinksi (Sofie). Gyártó: Sentana Filmproduktion / Wiedermann & Berg. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 116 perc.

 

Mi másról szólhatna az év eddig legsikeresebb filmje Németországban, mint az egyre nyomasztóbb menekültválságról. Ez az, amiről mindenkinek van véleménye, amivel kapcsolatban a nagy többség bármikor örömmel kioktat másokat, és amit szinte lehetetlen ilyen vagy olyan érzelmek nélkül, hideg fejjel végiggondolni. Simon Verhoeven merészen beleáll a témába és addig csavargatja a romkom kliséket, míg sikerül egy színét és fonákját felvillantó, helyenként meglepően humoros vígjátékot rendeznie.

Hartmannék, a jólszituált müncheni család, hirtelen felindulásból magukhoz vesznek egy fiatal afrikai menekültet a közeli befogadó állomásról. Az idegen minden értelemben megszínesíti életüket, pláne, hogy a filantróp lendülettől hajtva kevésbé kell saját neurózisaikkal szembesülniük. Míg a pincébe beszállásolt, szelíd házikedvencként kezelt Diallo boldogan nyírja a kerti sövényt, az anya alkoholproblémáitól, a családfő a kapuzárási pániktól, fiatal felnőtt gyerekeik pedig rossz beidegződéseiktől próbálnak szabadulni. A remek színészek, Senta Berger, Heiner Lauterbach, Palina Rojinski, többnyire sikerrel egyensúlyoznak a bumfordi gúny és a túlhajtott politikai korrektség irritáló végletei között, de a dolguk nem egyszerű. A viccesen pergő, ironikus dialógok és a multikulti helyzetkomikum sem fedhetik el teljesen azokat a beidegződéseket, melyek az európai civilizáció lényegéhez tartoznak. Az Isten hozott Hartmannéknál nézettsége rekordokat döntöget, mert a napos oldalát mutatja meg valaminek, ami egyébként igazi tragédia. Kár, hogy a film tényleges társadalmi hatásáról nincsenek a jegyeladási statisztikákhoz hasonló, pontos adataink.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13394