KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az igazi törődés

Kovács Kata

Hjertestart – norvég, 2017. Rendezte: Arild Andresen. Írta: Hilde Susan Jaegtens. Kép: David Katznelson. Zene: Jonas Struck. Szereplők: Kristoffer Jones (Kjetil), Marlon Moreno (Tavo), Kristoffer Bech (Daniel), Ellen Dorrit Petersen (Camilla). Gyártó: Motlys / GOFilm. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 102 perc.

 

Az örökbefogadás hazánkban tabukkal övezett témája a norvég Arild Andresen (Lyukaskezű) filmjének kiindulópontja, méghozzá egy olyan család történetén keresztül vizsgálja azt, amely – az anya tragikus halálának eredményeképpen – váratlanul széthullik. Amikor az apa, Kjetil egyedül marad kolumbiai származású kisfiával, hamar kiderül, hogy a kettőjüket igazán összekötő, egyetlen kapocs az édesanya volt. A férfi először a nagyszülőkhöz próbálja elpasszolni a gyereket, ám amikor ez nem sikerül, elindul vele Kolumbiába, hogy felkeresse a fiú vér szerinti édesanyját, abban a reményben, hogy annak mostanra talán mégis kell a gyerek.

Az apa-gyerek felnövéstörténetek (akár a könnyedebb válfajú Egy fiúról, Derült égből apu, akár az Andresen-filmhez közelebbi melodrámák, lásd Kramer kontra Kramer) középpontjában általában a férfiak érzelmi elszigeteltsége áll, amint megtanulnak kapcsolatot teremteni a gyerekkel, a személyiségük is átalakul. Kjetil azonban nem gondtalan agglegény, az ő felnőtté válása legkésőbb akkor már bekövetkezett, amikor lett egy örökbefogadott gyermeke: ez mégsem jelenti, hogy automatikusan szülővé is érett – mivel volt mellette egy gondoskodó házastárs, így nagy eséllyel a feleségére háríthatta volna a gyerekneveléssel járó valódi érzelmi bonyodalmakat. Az igazi törődés ettől függetlenül az ismerős dramaturgiai vezérfonalat követi, és a történet megoldása sem tartogat különösebb meglepetést, miközben az igazán izgalmas kérdést mindvégig kikerüli: vajon az apa akkor is szembe merne nézni saját szülői alkalmatlanságával, és megpróbálná eltávolítani a fiát magától, ha a vér szerinti gyermeke lenne?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13393