KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vakfolt

Benke Attila

Vakfolt – magyar, 2016. Rendezte: Slemmer Ádám. Írta: Slemmer Ádám, Varsányi Szabolcs. Kép: Slemmer Ádám, Pásztor Péter. Producer: Osvárt Andrea. Szereplők: Rábaközi Gergő (Várady Attila), Réti Nóra (Laura), Benesovits Áron (Gyula), Slemmer Ádám (Wittmann Zsolt), Bernáth Viktor (Dr. Balogh Zoltán), Kálid Artúr (Külügyminiszter). Gyártó: Amego Film. Forgalmazó: Amego Film. 89 perc.

 

Mostanság népszerű a magyar rendezők körében a honi filmes műfajpalettán hiánycikknek számító thriller (Víkend, A martfűi rém), amely akár kevés pénzből is kivitelezhető (A vizsga, Szürke senkik). A szerényebb költségvetésű, de kreatív zsánerfilmre lehetne pozitív példa a szakmán kívülről érkező Slemmer Ádám első nagyjátékfilmje, a Vakfolt is, ám sajnos igencsak érződik rajta, hogy nem profik műve.

Várady Attila tehetséges rendszertervező, akit balesetben megsérült húgával zsarol a CIA-ügynök Wittmann, hogy segítsen neki és csapatának a szintetikus üzemanyagot kikísérletező Balogh Zoltán szemében egy nanokamerát elhelyezni a képlet megszerzése végett. Ahogy az lenni szokott, a sikeres akciót követően Wittmann magának akarja a dicsőséget, ám Attilának és a bérgyilkos Laurának sikerül elmenekülnie a véres leszámolás elől a bosszú reményében.

A Vakfolt thrillerklasszikusokat (Szökevény, Kardhal, Eredet) idéző cselekménye kiszámítható és szinte követhetetlenül gyors, bár legalább próbál önironikus lenni, minthogy Kálid Artúr politikusfiguráját leszámítva minden karaktert kora huszonévesek formálnak meg. Dialógusai azonban hiteltelenek és didaktikusak, a feszengő színészek pedig képtelenek eggyé válni karakterükkel, gyakran úgy darálják le szövegüket, mintha egy szóbeli vizsgán felelnének, máskor modorosak, túljátsszák szerepüket.

Formai szempontból az igyekezet érezhető, és el kell ismerni, hogy a rendező a rendelkezésére álló technikai apparátussal a lehető legtöbbet hozta ki a hajmeresztő akciójelenetekből, még ha a pixeles képi világ rikító színeivel bántja is a szemet. Van tehát potenciál Slemmer Ádámban mint filmalkotóban, azonban a Vakfolt még inkább hasonlít pár lelkes filmrajongó YouTube-videójára, semmint egy tehetséges amatőrfilmes profik világa felé tett első lépésére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13086