KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Loving

Barkóczi Janka

Loving – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Jeff Nichols. Kép: Adam Stone. Zene: David Wingo. Szereplők: Joel Edgerton (Loving), Ruth Negga (Mildred), Nick Kroll (Cohen), Michael Shannon (Grey). Gyártó: Raindog Films / Big Beach Films. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 123 perc.

 

Richard Loving virginiai építőmunkás 1958-ban beleszeretett egy törékeny, fiatal lányba, Mildred Jeterbe. Mildred hamarosan már a közös gyermeküket várta, ezért úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. A lépés a legtöbb helyen teljesen logikusnak és ártalmatlannak tűnt volna, ám az 50-es évek végének Virginiájában beláthatatlan következményei lettek. Mivel Richard fehér, Mildred pedig színes bőrű volt, az állam aktuális törvényei szerint nem léphettek frigyre, kevert rasszú utódokat pedig még kevésbé nemzhettek. Az ifjak nem értették, mi végre a szigor, elutaztak hát a szabadabb Washingtonba, hogy miután ott összekötötték életüket, immár mint Lovingék térjenek vissza. Innen kezdődött kálváriájuk, melynek során a hatóságok kemény rendőri fellépéssel és elmarasztaló ítéletek sorával próbálták őket jobb belátásra téríteni.

Jeff Nichols filmje Nancy Buirski 2011-es dokumentumfilmjét, a The Loving Story-t veszi alapul ahhoz, hogy az afroamerikai polgárjogi mozgalom egy kevésbé ismert, ám annál fontosabb pillanatát feldolgozza. A házaspár és az őket segítő jogászok küzdelme egészen az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságáig eljutott, ahol végül 1967-ben hozták meg a felmentő ítéletet, amely alkotmányellenesnek és az emberi alapjogokat sértőnek minősítette a házasságkötés faji alapú korlátozását. A Nichols által bemutatott történet ereje, hogy minden eleme hiteles, a karakterek megformálásától (Ruth Negga a feleséget, Joel Edgerton a férjet alakítja meggyőző átlényegüléssel) az életük összes apró mozzanatáig. A felemelő példa mégsem formálódik kerek egésszé, a nézőt nem ragadja magával a kisember által kivívott ritka diadal, mert a forgatókönyv a nagy sztori helyett leragad az apró részleteknél. A harcnak nincs ritmusa, nincs dinamikája, az igazi dráma helyét a korrekt leírás foglalja el. A „Loving vs. Virginia” ügy izgalmas tárgyalótermi kaland helyett a vidéki élet kis örömeit és romlatlanságát dicsérő bukolikus esszé lesz, ami így sem kevés, bár az eredeti sztoriban nagyobb erőket sejtünk. Egy igazi steinbecki mesét, sokat ígérő befejezéssel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13077