KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A mélység kalandora

Kovács Kata

L’odyssée – francia, 2016. Rendezte: Jerome Salle. Írta: Laurent Turner. Kép: Matias Boucard. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Lambert Wilson (Cousteau), Audrey Tautou (Simone), Pierre Niney (Philippe), Chloe Hirschman (Jan). Gyártó: Wild Bunch / Moana Films / Curiosa Films. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 122 perc.

 

A legendás tengerkutató és felfedező Jacques-Yves Cousteau nem pusztán víz alatti kalandjainak, de ezeket megörökítő filmművészeti tevékenységének is köszönheti hírnevét; Louis Malle-al közösen készített, 1956-os dokumentumfilmjét, A csend világát Oscar díjjal és cannes-i Arany Pálmával tüntették ki. Cousteau számos könyv és film szerzője, az egyik első természettudós-híresség, aki, hogy nagyszabású vállalkozásai költségeit fedezni tudja, több amerikai televíziós társaságnak is készített filmeket, gyakran engedve a kommercializálódás és a mainstream csáberejének. A róla szóló biopic elsősorban ezt a dilemmát, valamint második fiával, a szintén felfedező-filmes Philippe-el való kapcsolatát helyezi a cselekmény középpontjába.

A mélység kalandora szellemiségében nem, történeti hűségben azonban mindenképpen vállalkozik alanyának pontos megörökítésére: míg a forgatókönyv alapos kutatómunka eredménye, maga a film formanyelvileg semmilyen kísérletező kedvről nem árulkodik. Ugyan csupán 30 évet ölel fel a kapitány életének 87 esztendejéből, a klasszikus életrajzi filmes eszköztárat alkalmazva itt-ott teljesen banális montázsokba sűrít hosszú éveket, máskor tökéletesen lényegtelen történetszálaknak szentel figyelmet. Ugyanakkor az idős Cousteau vívódása az amerikai tőke és a megszállott felfedezőmunka között megkapóan önreflektív téma, a főhős jellemfejlődése, melynek során először elszánt természettudóssá, majd öntelt pojácává, végül megtört és újra elhivatott természetimádóvá válik, nagyon is komplex és hiteles. E nélkül a film csupán egy gyönyörű víz alatti felvételekkel (és egy izgalmas cápás jelenettel) tarkított, hatásvadász életrajzi film lenne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13002