KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Bódy Gábor

Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…

Második tekintet

Czirják Pál

Bódy, Jeles és a társművészetek.

 

Bódy Gábor és Jeles András filmjeiben – mint az igazán nagy művek esetében általában – minden „újraolvasás” alkalmával újabb és újabb jelentésrétegek tárulnak fel a befogadó előtt. Mintha ezek a munkák a világról és a művészi teremtésfolyamatról szerezhető tudás kimeríthetetlen forrásai lennének. Már csak azért is, mert e két alkotó számára a filmkészítés mindig a dolgok és a dolgokra irányuló tekintet felmutatása egyszerre. Ilyen értelemben is beszél Bódy a „második tekintetről”, mint a látást magát is megjelenítő látásról és láttatásról.

Amikor pedig a mozgókép saját anyagszerűségének feltárása felé halad, egyúttal meg is haladja önmagát, és úgyszólván váratlanul felszikráztatja a társművészeti kapcsolatok különféle irányait. Vagy ahogy Jeles fogalmaz a Teremtés, lidércnyomásban (2006): „ha a formán átüt önnön matériája, ha a médium legsajátabb kvalitásait tárja fel, akkor szinte kilép önnön lehetőségei köréből, és egy idegen tartomány, egy másik művészeti ág nyelvéhez közelít.”

Pieldner Judit kötete (Szöveg, kép, mozgókép kapcsolatai Bódy Gábor és Jeles András filmművészetében) arra vállalkozik, hogy feltérképezze ezt a rendkívül gazdag és szerteágazó kérdéskört, felkutassa és értelmezze Bódy és Jeles filmjeinek társművészeti vonatkozásait. A vizsgált tárgy alapvető jellegéről a szerző így ír munkája bevezetésében: „Az intermediális kapcsolatok a neoavantgárd művészetben kiemelt hangsúlyt kapnak. A film médiuma szükségessé teszi a mediális kapcsolatok lehetőségeiről és természetéről való gondolkodást, hiszen a »filmszerűség« lényegi értelemben éppen a filmnek arra a képességére vonatkozik, hogy a többi médium jeleit, sajátosságait felhasználja, magába építse.”

Pieldner ennek megfelelően – a képelméleti és filmtörténeti kontextus rövid, de lényegre törő felvázolását követően – sorra veszi a társművészeteket, hogy érzékletes és pontos mikroelemzések láncolatán keresztül vizsgálja Bódy és Jeles vonatkozó alkotásait az egyes médiumok fénytörésében. Itt nem az egyes művészeti ágak mechanikus lajstromba vételéről van szó, hanem a különféle beszédmódok, jelrendszerek, az eltérő mediális sajátosságok termékeny egymásra vetítéséről.

Irodalom és film viszonyában az adaptáció visszatérő teoretikus és történeti problémái mellett test és kép kapcsolata szintén előtérbe kerül, mindez pedig alkalmas keretnek bizonyul a Nárcisz és Psyché (Bódy, 1980) valamint az Angyali üdvözlet (Jeles, 1984) elemzéséhez. A mozgóképi és a színpadi gondolkodás kölcsönhatásait és elkülönböződéseit Bódy Hamlet-rendezése és Jeles nyolcvanas évekbeli színházi kísérletei, a Drámai események és A mosoly birodalma reprezentálják. A festészet és a film dialógusát feltáró gondolatmenet Bódy és Jeles filmjeinek egyes motívumait felidézve a képkeret, a belső keretek, az elkeretezés, a dinamikus és a statikus kompozíciók vagy épp a képi parafrázisok alakzatait elemzi. A fotográfia és a film közös metszeteit vizsgáló fejezet pedig végső soron a filmkép valóságtartalmára, a fotografikus nyomjelleg és a művészeti igazságfogalom viszonyára kérdez rá.

Az ily módon leszűrt tapasztalatok ugyanakkor nem egyszerűen a két rendező filmjeinek mélyebb megértéséhez segítenek hozzá – noha ez is fontos eredménye a könyvnek –, de egyúttal az intermedialitás napjainkban nem kevésbé aktuális alapkérdéseihez is érvényes, példaértékű sorvezetővel szolgálnak.

Egyetemi Műhely Kiadó, Bolyai Társaság. Kolozsvár, 2015


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 14-15. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12941