KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Roger Waters: A fal

Soós Tamás Dénes

Roger Waters: The Wall – angol, 2014. Rendezte: Roger Waters és Sean Evans. Szereplők: Roger Waters, Dave Kilminster, Snowy White. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

Több mint harminc évbe telt, de A fal, ez az ironikus, játékos, szürreális mű végül az emlékezés filmje lett. Roger Waters a Pink Floyd ‘79-es konceptlemezére még az elidegenedés rockzenéjét írta meg, egy szorongó rocksztár történetét, aki apahiánya, anyakomplexusa, és a sztárélet üres hedonizmusa elől menekülve húz falat maga és a külvilág közé. Gerald Scarfe még jó érzékkel ezt a szürreális őrületet hangsúlyozta Alan Parker ‘82-es mozifilmjének animációs betéteiben, hogy aztán pár évvel később a stadionturnékon a közönségétől és zenésztársaitól is eltávolodó Waters kétségei átadják helyüket a politikus Waters kinyilatkoztatásainak. 1990-ben sokatmondó gesztusként, a berlini fal egykori helyén adta elő élete főművét, a 2010 és 2013 között zajló nosztalgiaturnén pedig a színpadon felépített és kivetítőként használt falra festett hangzatos háború-, kapitalizmus- és establishmentellenes szlogeneket. („Anya, megbízhatok a kormányban? Kurvára nem.”) A fal személyes vonatkozásaihoz csak a turnét megörökítő koncertfilmben tért vissza, amiben a nagyapja és édesapja sírját felkereső Roger Waters álmokkal és beszélgetésekkel tűzdelt road movie-ja szakítja meg az ízléses kameramunkával felvett, minden szempontból grandiózus koncertet. Miközben a koncertfilm az egyik leglátványosabb és legkorszerűbb hangtechnikával levezényelt rockelőadásnak állít méltó emléket, addig Waters melankolikus útifilmje a felmenők, a hősök, a lázadók előtt tiszteleg, és a Wallt megíró huszonéves zenész érzelmi traumáit helyezi kontextusba. Mindez szép, jó és látványos – épp csak az irónia hiányzik belőle. Egy apró kikacsintás Waters részéről, amely jelzi, hogy ő is tudja: ez a megakoncert pont az a megakoncert, melynek szatíráját ‘79-ben papírra vetette.

Extrák: Kegyeletadás: Roger Waters ellátogat egy háborús hős sírjához. Az idő fotózása: a koncert előkészületeinek és lefilmezésének pár percesre gyorsított változata. Az igazi cinefil extra viszont a road movie-ban látható, amikor a magyar származású brit rendező, Peter Medak (A felső tízezer) elmeséli, hogyan menekült el a nyilasok elől ‘44-ben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12868