KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A boldogság titka

Teszár Dávid

El misterio de la felicidad – argentin, 2015. Rendezte: Daniel Burman. Írta: Sergio Dubcovsky és Daniel Burman. Kép: Daniel Ortega. Szereplők: Guillermo Francella (Santiago), Fabián Arenillas (Eugenio), Inés Estévez (Laura), Sergio Boris (Sergio). Gyártó: BD Ciné / Total Entertainment / Telefe. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 92 perc.

 

Latin-Amerika Woody Allenje, Daniel Burman keserédes, értelmiségi családtörténet-trilógiájával (A Messiásra várva, Elveszett ölelés, Családjog) szerzett nemzetközi ismertséget a 2000-es évek derekán és azóta is a családi viszonyok érzékeny argentin vászonfestője – ezt hol komorabban (Üres fészek), hol pedig vidámabban teszi (All in). Legutóbbi, 2014-es keltezésű alkotása, A boldogság titka egy buddy movie-alaphelyzettel indít (két középkorú, legendás jó barát közös üzletet vezet, állandóan együtt töltik az időt és a legapróbb gesztusokból is értik egymást), az egyik üzlettárs rejtélyes eltűnésével azonban már a játékidő elején romantikus komédiába vált, amikor is a feleség ugrik be bizniszbe a nőtlen CEO mellé. Burman rafinériája azonban nem áll meg itt, ugyanis a kedélyes banalitások mentén lényegbevágó egzisztenciális és identitásbeli kérdéseket tesz fel, amelyek megválaszolása a mindenkori nézőt terheli. Valóban ismerjük a hozzánk legközelebb álló embereket? Amennyiben nem, akkor önmagunkat vajon mennyire látjuk tisztán? A hoppon maradt, hisztériás feleség és az autópilóta üzemmódban működő üzletvezető-barát egymással versengve próbál választ találni ezen talányokra, miután egy szempillantás alatt szertefoszlik több bénító erejű, önnön életüket eddig túszul ejtő tévképzetük. Burman szerint a másiktól elidegenedés origóját az önmagunktól elidegenedés jelöli ki. A nyomtalanul eltűnt úriember felkutatására szervezett magánakció ekként önkutatási akcióvá válik, és ezen mindkét főszereplő őszintén megrökönyödik. A boldogság titka a címe ellenére egyáltalán nem felszínes romantikus limonádé – éppen ellenkezőleg: amolyan taoista ihletettségű, meghökkentően bölcs dramedy az önismeret hiányosságairól és a szabad akaratunkból magunkra rántott tévképzet-kaloda kellemetlen hatásmechanizmusáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12607