KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Divat a szerelem!

Horváth Eszter

Chic ! – francia, 2015. Rendezte: Jerome Cornuau. Írta: Jean-Paul Bathany. Kép: Stéphane Cami. Zene: René Aubry. Szereplők: Fanny Ardant (Alicia), Marina Hands (Hélène), Eric Elmosnino (Julien), Laurent Stocker (Alan). Gyártó: Alter Films. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 103 perc.

 

„Beszéljen még nekem a zöldborsóról!” – suttogja érzékin Fanny Ardant Eric Elmosninónak, s ez egyszer a zöldborsó valóban csak zöldborsót jelent. Alicia Ricosi (Ardant) egy haute couture divatház szeszélyes tervezője, akit megihlet véletlen találkozása Juliennel, a kötött pulóveres breton kertrendezővel. Aliciának inspirációra van szüksége, az új kollekciónak pedig időre el kell készülnie. Így Hélène-re, a divatház lelkére és eszére marad a feladat, hogy felkutassa és meggyőzze a férfit, legyen a nagyasszony múzsája.

A Divat a szerelem! története bátran épít a képre, ami (többek között Az Ördög Pradát viselnek köszönhetően) a divatvilágról él a nézők fejében. Van itt gerinctelen főnök, zseniális, de egoista divattervező, zéró magánélet, modellek, pezsgő. A könnyed francia vígjátékok sorából azért tűnik ki mégis Cornuau filmje, mert nem egy klasszikus dichotómiát tár elénk. Nem a karrier kontra magánélet vagy gonosz főnök kontra okos beosztott történetet nézzük, hanem az utat, amelyen egy fiatal nő eljut önmagához. Hélène-ben ötvöződik az Ördög és a túlhajszolt gyakornok karaktere: zsarnok, rideg, törtető, ugyanakkor kiszolgáltatott és magányos. Marina Hands – aki vonásaiban meglepően emlékezet Audrey Tautou-ra –, atipikus komika, játéka precíz, apró gesztusokból építkezik. A Julient alakító Elmosnino ezzel szemben a kortárs francia film egyik legeredetibb figurája. Karaktere és játékstílusa üdítő ellenpontja Hands-ének: csupán jelen van, de ez a jelenlét olyan erős, hogy nem tudunk nem figyelni rá. Ugyanakkor a Divat a szerelem! kispadra ülteti Fanny Ardant-t, ami finom önkritikának vagy ha úgy tetszik, belső poénnak is tekinthető: ez a történet nem a művész(et) kibontakozásának terepe. Ám ettől még nagyon szórakoztató.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12353