KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rebellis robotok

Bosszúállók 2: Ultron kora

Istenkomplexusok

Huber Zoltán

A gonosz géptestet ölt.

A kortárs megaprodukciók és a pornó hatásmechanizmusai között egyre erősödnek a párhuzamok. A Marvel-csillagrendszer második filmes együttállása már tényleg semmit nem bíz a fantáziára, a néző igényeit explicit módon, a lehető legközvetlenebb módszerekkel kívánja kielégíteni. A különféle vágyképekből gyúrt karakterek a játékidő során összeakadnak egy-egy menetre, a virtuóz akciók között pedig egybites drámák és vicces riposztok pihentetik a szemet. Maximálisan megkapjuk tehát, amiért fizettünk, a látvány elsőrangú, a kamera tényleg mindent megmutat. A minőségre nem lehet panasz, csak épp túlságosan steril és kimódolt az élmény ahhoz, hogy valódi borzongást érezzünk.

Joss Whedon feladata a legkevésbé sem irigylésre méltó, hisz egyszerre kellett megfelelnie a milliárdos bevételekkel számoló producerek, a fanatikus rajongók és a szuperhősökkel inkább alkalmi viszonyt ápolók elvárásainak. Az író-rendező kihozza a helyzetből a maximumot, de az intenzív ingerelárasztás kínzó paradoxonját ő sem cselezheti ki. Bár Whedon mintaszerűen zsonglőrködik a szálakkal és a különféle attrakciókat is megbízhatóan szállítja, a kötelező körök szűk kényszerpályára terelik. Az elszabaduló licit törvényszerű unalomba fullasztja a sztorit, míg a kipipálandó látnivalók az egyediséget ölik ki.

Az aktuális fenyegetést a Bosszúállók visszatérő ellenfele, az öntudatára ébredt és önmagát robottestekbe töltő védelmi program jelenti. Tony Stark teremtménye markáns személyiséggel és heves érzelmekkel rendelkező mesterséges intelligencia, egy dühös, lázadó kamasz, Frankeinstein szörnyszülöttjének mai reinkarnációja. Ultron vírusként utazik és osztódik a világhálón, az aktuális technikai körítés ellenére mégis klasszikus antihős marad. Mélyen emberi, istenkomplexusban szenvedő lény, aki hőseinkkel ellentétben képtelen megérteni a hatalommal járó felelősség természetét és inkább a Föld elpusztítására tör.

Ahol minden felfokozott, ott végleg eltűnnek a tétek és egyszerűen nincs miért szorítani. Veszélyben az emberiség és vívódnak a szereplők, de a szupercsapat külső-belső problémái túlságosan távoliak, hogy átérezhessük őket. A film legerősebb pillanatai nem véletlenül azok, ahol az emberarcúbb figurák magánéleti gondjai vannak terítéken, vagy egyetlen kisfiút kell megmenteniük. A mesék akkor kelnek életre, ha a hősök helyébe képzelhetjük magunkat. E nélkül a legszebb pixelhalom is csak ideig-óráig kelthet izgalmat.

 

BOSSZÚÁLLÓK – ULTRON KORA (Avengers: Age of Ultron) – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Joss Whedon. Kép: Ben Davis. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Robert Downey Jr (Stark), Chris Evans (Rogers), Chris Hemsworth (Thor), Mark Ruffalo (Banner), Scarlett Johansson (Romanoff). Gyártó: Marvel Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 142 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 35-36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12243