KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rossz szomszédság

Vajda Judit

Bad Neighborsamerikai, 2014. Rendezte: Nicholas Stoller. Írta: Andrew J. Cohen és Brendan O’Brien. Kép: Brandon Trost. Zene: Michael Andrews. Szereplők: Seth Rogen (Mac), Rose Byrne (Kelly), Zac Efron (Teddy), Dave Franco (Pete). Gyártó: Good Universe / Point Grey Pictures. Forgalmazó: UIP – Duna Film. Szinkronizált. 96 perc.

 

Legutóbb A csajok bosszújában láthattuk, hogy a hosszú évek óta a vígjátékok páriájaként tevékenykedő Adam Sandler védjegyének tekinthető aljahumort átvette egy szélesebb közönségnek szóló, szalonképesen induló komédia, méghozzá szőröstül-bőröstül. A Rossz szomszédság mindezt még azzal is megbolondítja, hogy két, korábban mereven elkülönített, egészen speciális szubzsánert boronál össze. A frissen családot alapított harmincas házaspár meséje a Judd Apatow nevével fémjelzett életszagú, életkezdési traumát vagy életközepi krízist megjelenítő vígjátékok alműfajába tagozódik, míg a szomszédjukba költöző egyetemi diákszövetség vad kanjai az enyhe coming of age-tanulsággal fűszerezett kolifilmekhez sorakoznak fel (felturbózva az utóbbi években drasztikusan elszaporodó bulifilmek idevágó jeleneteivel).

Mindez ugyanazt a célt szolgálná, mint a különböző ikonikus karaktereket vegyítő crossover-ek vagy a két erős világsztárt egymásnak eresztő alkotások taktikája: a célközönség maximalizálását. Vélhetően igen kicsinyke azonban az a közös metszet, akinek még – vagy egyáltalán – betalálnak a pukis-kakis poénok, ugyanakkor kíváncsiak a fészekrakási problémákra is. Pedig az alaphelyzet igazán kecsegtető, hiszen a „rossz szomszédság török átok” jelenségét nem csak Hollywood-Alsó lakosai érezhetik át, ahogy a felnőtt hősök ostoba elbizakodottságát és tenyérbe mászó, erőltetett jófejkedését, illetve a felnőni nem kívánó későkamaszok magabiztos műveletlenségét kifigurázó képsorok is egyszerre jól eltaláltak, életszerűek és kacagtatóak. A Rossz szomszédság azonban egészében nem elég átgondolt és következetes alkotás, a „tejfakasztós” jelenetért ráadásul már most bátran kioszthatjuk az év legocsmányabb és legízléstelenebb képsorának járó díjat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11897