KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eden Lake – Gyilkos kilátások

Tosoki Gyula

Eden Lake – brit, 2008. Rendezte: James Watkins. Szereplők: Kelly Reilly, Michael Fassbender, Tara Ellis. Forgalmazó: Budapest Film. 91 perc.

Nem tûnik elvetélt ötletnek A Legyek Ura Goldingjának és a Hajtóvadászat öregekre Buzzatijának a világát a nyolcvanas évek campus-horrorjainak a dramaturgiájával beoltani, és mindezt a kortárs borzalom-mozik brutáleffektjeivel felturbózni. A debütáns James Watkins rendezõ is így gondolta, amikor egy jegyesség elõtt álló szerelmespárt tizenéves újbarbárok közé helyezett.

Jenny és Steve a civilizációtól távoli bányató mesés plázsán keresi a felüdülést. Jóllehet sok jel arra utal, hogy forduljanak vissza, õk ezt nem teszik meg, és hamarosan gyilkos indulatokkal teli kamaszokkal akadnak össze. A rendezõ patikamérlegen méri a feszültséget az elsõ összecsapásig, és kiváló munkát végez; a játékidõ elsõ harmadában csak az jelent kisebb gondot számára, hogy megteremtse az azonosulást a macsó mód makacs Steve-vel.

Ezután viszont már nehezebben boldogul a direktor. Nagyon megnehezíti a saját dolgát azzal, hogy korán beindítja a terror gépezetét, hiszen kemény feladat egy teljes órán át folyamatosan emelni a feszültséget, ráadásul az egyre sokkolóbb jelenetek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a filmet önnön paródiájába fordítják át. Ezt ugyan végül is sikerül elkerülni, de számos jelenet (leginkább az „élõ fáklya”-epizód) hatástalan marad, mivel a fokozás kényszere érzõdik rajta. Mindez érdektelenséget szül a nézõben, annak ellenére, hogy a thrillernek induló film fokozatosan horrorrá gorombul.

Talán éppen ez a baj: Watkins nem tisztázta magában a célját. Azt, hogy életszagú és társadalomtudatos thrillert vagy irracionális rémmozit kíván-e forgatni. Önmagában véve az nem probléma, hogy a kezdetben eviláginak tetszõ figurák idõvel földöntúli gonoszságokat követnek el – a nagy gond az, hogy a rendezõ akkor is ragaszkodik a szereplõk valószerûségének (de legalábbis evilágiságának) a hangsúlyozásához, amikor a cselekedeteik már valószerûtlenek. És éppen emiatt lesznek ezek az alakok kevéssé hihetõek.

Az ellenpontozó szerkesztés viszont jól áll a filmnek (lásd a bemutatott események és az eredeti cím kapcsolatát; a figurák hol áldozat-, hol pedig mészáros-szerepbe helyezését; vagy a kristálytiszta tóban fürdõzés és a trutymóban megmártózás kontrasztját). Az utolsó felvonás sem rossz a szõrmentén odavetett tanulsággal és a nyitott befejezéssel.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10590