KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A világ legjobb apukája

Varga Zoltán

World’s Greatest Dad– amerikai, 2009. Rendezte: Bobcat Goldthwait. Szereplők: Robin Williams, Alexie Gilmore, Daryl Sabara. Forgalmazó: Ablo. 96 perc.

Nehéz elhinni, hogy a Rendőrakadémia-széria talán legkreténebb figurájával, a tagolt beszéddel hadilábon álló, punkból lett zsaru szerepével feltűnt komikus, Bobcat Goldthwait negyedszázad elteltével olyan filmmel jelentkezik íróként és rendezőként, mint A világ legjobb apukája. Goldthwait műve – a 2009-es év Sundance-slágere – egy ritka és módfelett nehéz műfaj eminens példája. Tragikomédia, amely középiskolai közegben fürkészi a kettős mércét és a képmutatást, mérlegre téve kegyelet és megcsúfolás, elismerés és mellőzöttség, megalkuvás és lelkiismeret kérdéseit. A szülőként és udvarlóként is kínosan pipogya Lance költészettanár, akinek életét hamvába holt írói karrierje és egy döcögős románc mellett kamaszfia keseríti meg: a tahóságban aligha felülmúlható Kyle a suli szégyene, aki nem mellesleg önveszélyes maszturbálási szokásoknak hódol. A tragédia bekövetkeztével az öngyilkosságnak beállított baleset bizarr módon Lance szakmai és privát sikereinek fölíveléséhez vezet, ami végül választás elé állítja őt. Goldthwait kiválóan egyensúlyozik a halottkultuszra épített és lassan eszkalálódó fekete humor, illetve a valóban szívszorító pillanatok között (talán csak a finálé lassított felvételeivel csúszik el picit), és zavarba ejt azzal, hogy milyen simán kapcsolja egybe a kamaszszorongások és az érett (avagy kiégett) felnőttvilág problémáit – miként az elmélázó, csendes beállítások ugyancsak megférnek kifejezetten klipszerű szekvenciák mellett. A legnagyobb telitalálat mégis Robin Williams játéka, amely nemcsak korábbi remekléseit (Holt költők társasága; Sötétkamra) idézi önreflexíven, de finomságában is etalonnak mondható.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10554