KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Alkonyat 3: Napfogyatkozás

Szabó Noémi

The Twilight Saga: Eclipse­ – amerikai, 2010. Rendezte: David Slade. Írta: Stephenie Meyer regényéből Melissa Rosenberg. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Howard Shore. Szereplők: Kristen Stewart (Bella), Robert Pattinson (Edward), Taylor Lautner (Jacob), Bryce Dallas Howard (Victoria). Gyártó: Summit. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 124 perc.

 

Felesleges hosszasan beszélni az Alkonyat-sorozat történetéről: a 2008-as Twilight-film robbanása óta minden óvodás tudja már, hogy a vámpírok is lehetnek jó gyerekek, ha hajlandóak lemondani létezésük értelméről, az emberi vér fogyasztásáról. Stephanie Meyer amerikai írónő mozdulatlan vámpírjai beledermedtek a századfordulós déli államok erkölcsi normáiba, akárcsak egy fotográfia bármely Jane Austen regény borítóján, amelyhez generációkon keresztül menekülhettek a cinizmusba belefáradt romantikus lelkek. Nem is csoda, hogy a filmfeldolgozások nem csekély játékidejének jelentős részében hőseink állóképpé fagyva pózolnak vad tájak előtt, gondosan beállítva, mintha a róluk készült számos magazin-poszterből illesztették volna be őket a mozgóképi termékbe.

A harmadik opuszt jegyző David Slade nem először adaptál vámpírtörténetet: a hazai mozi-forgalmazásból kicsúszott 30 nap éjszakában még a rehabilitáció előtti szörnyeteg-vámpírokat álmodta vászonra egy ügyes horrorfilmben. A Napfogyatkozás az eddigi Alkonyat-filmeknél tempósabb darab, nyomokban működőképes, sőt, humoros jeleneteket is tartalmaz, és ritmusán az is sokat javít, hogy nagyrészt lemond a korábbiak során, de főleg az Újholdban eluralgó videoklip-szerű zenés betétekről. Sőt, valóságos horror-jelenettel indít, amelyben elsőként használja a könyvben oly sokat emlegetett zuhogó eső motívumát. Az alkotók az újoncokra is gondoltak: a Napfogyatkozás információadagolása nagymértékben redundáns, az előző részek és a könyvek ismerete nélkül is összeállítható belőle a sztori, így ha eddig elriasztott volna minket a silány irodalmi alap, vagy a vontatott filmek sora, de hajt a téma felé valamely perverz kíváncsiság, a Napfogyatkozás az eddigi legkevésbé fájdalmas megoldás, hogy bepillantást nyerjünk a világot meghódító Alkonyat-univerzumba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10263