KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ha/Ver

Kovács Marcell

Kick-Ass – amerikai, 2010. Rendezte: Matthew Vaughn. Írta: Mark Millar képregényéből Matthew Vaughn, Jane Goldman. Kép: Ben Davis. Zene: Ilan Eshkeri. Szereplők: Aaron Johnson (Kick-Ass), Nicolas Cage (Damon Macready), Mark Strong (Frank D'Amico), Chloe Moretz (Mindy Macready). Gyártó: Plan B / Marv. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 117 perc.

 Hajmeresztő címet kapott a honi forgalmazótól a képregényfilmes mezőny egyik idei befutója, a Kick-Ass. A Guy Ritchie baráti köréből érkező Matthew Vaughn szórakoztató komédiát forgatott a szintén brit képregényíró, Mark Millar véres-vitriolos sorozatából. A történet főhőse balfék tini, aki a kamaszkor keservei elől a szuperhősök izgalmas és veszedelmes életébe menekül. Csonka család, viszonzatlan szerelem, bamba tekintet – Dave-ből akár remek Pókember is lehetne, némi szupererő kellene csak hozzá. Ő azonban anélkül is belevág, színes pizsamában, világmegváltó terveket dédelgetve rettenthetetlen igazságosztóvá változik. Megverhetik, megalázhatják, akkor sem tágít, és végül még társakra is lel. A szuperhősös mozikból ismerős panelek (kettős identitás, bosszú-tematika) a tinikomédiák kötelező kellékeivel keveredve (a tanárnő kábító dekoltázsa, internetezés letolt gatyával) rendeződnek szokatlan, de végül is nem meglepő harmóniába.

Millar a képregényipar egyik nagymenője, a Marvel vezető írója, átlagos tehetségű, de hihetetlen munkabírású képregénygyáros, aki nem mellesleg remek üzletember is: a Wanted után immár második saját (vagyis nem Marvel-tulajdonú) sorozatából hozott össze producerként mozifilmet. A Kick-Assben olvasóinak képregénymániáján gúnyolódik, sok-sok bennfentes poénnal, gyilkos szarkazmussal, de végső soron mégis az együvé tartozók megértésével és szeretetével. Ez a nagyon brit pofátlanság a filmváltozaton is átüt, pedig erősen tompítottak a hangvételen és a képregényfalóknak szóló belterjességen. A finomítás eredménye a megrázóan közhelyes, ráadásul rémesen elnyújtott akciófilmes befejezés, viszont ennek köszönhető a film legkedvesebb figurája is: a Nicolas Cage által alakított csupaszív apuka, aki a kislányából tündéri tömeggyilkost nevelt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10162