KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Náci zombik

Alföldi Nóra

Dod sno – norvég, 2009. Rendezte: Tommy Wirkola. Szereplők: Vegar Hoel, Stig Frode Henriksen, Charlotte Frogner. Forgalmazó: Cinetel. 90 perc.

 

Legyen akár élénkpiros artériás, vagy barnásvörös vénás vér – a folyékony szövet a hóval érintkezve rózsaszínes trutymóvá fakul és elveszti hagyományos, zsigeri borzalmakat kiváltó attraktivitását, a meseszép síparadicsomi tájak tehát csak első blikkre tűnnek kiváló kontrasztokat szülő horrorhelyszíneknek. A norvég Tommy Wirkolának azonban ez az utolsó problémája, Náci zombik című pajkos kis horror-komédiája látványos bizonyítéka kiváló ízlésének, trendérzékenységének, zsánerbeli jártasságának, és nem utolsó sorban anatómiai ismereteinek. Igaz, mindez nem a semmiből pattant elő, a skandináv horror évek óta az egyik legnépszerűbb északi importcikk az IKEA után, s bár a nemzetközi vizeken abszolút győzelmet kivívó Engedj be! éppenséggel svéd fennhatóság alatt készült, a norvég testvérek kevésbé rendhagyó – síelő-, snowboardozó-, erdőjáró-csoportok balszerencsés kirándulásairól regélő – tempós slasherei (Cold Prey I–II; Manhunt) is szép internacionális sikereket tudhatnak magukénak.

A Náci zombik bekapcsolódik a trendbe, a belsőség-orgia alanya egy maroknyi, a civilizációtól távoli hófödte hegycsúcson víkendező orvostanhallgató, kiket a direktor minimális fals-riogatás után menten az egyenruhás hörgő zombik kezére ad, hogy aztán a karaktereik főbb jellemvonásai csontig csupaszítva táruljanak fel a néző előtt. Wirkola nem válogat, részrehajlás és mindenféle sorrend nélkül, alaposan kidolgozott, tempós vérfürdők közepette tünteti el a vászonról szereplőit, eközben intelligens utalásokat nyársal az anyagba, mellesleg félvállról kidolgoz egy újszerű zombi-tipológiát, melyet bölcsen hazájának történelmi hátteréből eredeztet. A címszereplő monstrumok a II. világháború idején a környéket náci terror alatt tartó kincsvadász zombik, akiket nem is a mérhetetlen fogyasztási mánia, hanem nyugtalanító múltjuk átkozott lejárt szavatosságú, agyatlan gyilkológép hoz létre. Ahol az új szabályok hibázhatnának, Wirkola ügyesen korrigál; nem hagy időt arra, hogy az ellentmondások lelepleződjenek, sőt az igen népszerű náci okkultizmus tematikáját is mellőzi a matériából – amennyire lehet, megmarad a splatter-realizmusnál. Filmje ennek ellenére tökéletesen kerek egész, legnagyobb érdeme a precízen felépített sokk-taktika és végtelenül abszurd fekete humor – makulátlan náci-exploitation, az egyenruhája azonban jóval csinosabb, mint 30 évvel ez előtti hadtársaié.

Extrák: Előzetes és képgaléria.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10119