KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyors meló

Gyenge Zsolt

Go Fast – francia, 2009. Rendezte: Olivier Van Hoofstadt. Írta: Bibi Naceri, Emmanuel Prevost és Jean-Marc Souvira. Kép: Jean-François Hensgens. Zene: Alexandre Azaria. Szereplők: Roschdy Zem (Marek / Slimane), Olivier Gourmet (Jean-Do), Jean-Michel Fete (Méco), Jil Milan (Lucien), Catalina Denis (Gladys). Gyártó: Avalanche / Europa Corp. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 90 perc.

 

Ilyen egy film, ha valaki komolyra fordítja a Besson-féle Taxi filmek száguldós dramaturgiáját, majd ötvözi az amerikai akció-thrillerek feszültségkeltésével és rendőri felkészültséggel kapcsolatos naivitásával. A Gyors meló remekül bizonyítja, mennyire termékeny tud lenni az amerikai műfaji struktúráknak az európai filmes látásmód nyersességével való házasítása: a rendező kitűnőre vizsgázik az egyes jelenetek és karakterek megkonstruálásából, a rendőrségi kamerák megfigyeléseit kihasználva pedig látványos, különböző textúrájú felvételekből összeállított képi világot teremt.

A cím a kábítószercsempészek elosztási technikáját fedi, aminek lényege, hogy a termelőktől az árut gyorsabban juttassák a piacra, mielőtt még a rendőrök lekövethetnék a résztvevők mozgását. A módszer azonban nem garantált: rögtön a film elején, mialatt Párizs egyik hírhedt külvárosában figyelik a drogterjesztők mozgásait, a központból irányító algír származású srácon kívül egy teljes csapatot kinyírnak. A legjobb barátai elvesztése miatt bosszúra szomjazó Mareknek kapóra jön, hogy az amerikai rendőrök ennek a bandának a leleplezéséhez beépülő embert keresnek.

Az alvilág különböző figuráit és működésének helyszíneit a tengerentúli moziknál jóval erőteljesebben és hitelesebben bemutató jelenetek révén kétharmadáig lendületes, élvezetes a film, tökös szituációkban, jól megrajzolt karakterekben és egzotikus hátterek között zajló izgalmas száguldásokban gyönyörködhetünk, de aztán, ahogy kezd összeállni a kép, egyre gyakrabban kérdezgetjük magunktól: ennyi az egész? A Nemecseknél is rosszabbul járó forgatókönyvíró (valamiért sehol sem lehet megtalálni a nevét) a jó alaphelyzet után nem tud újabb fordulatokat felmutatni, nem mer vezéráldozatokat hozni, és szinte nevetségesen könnyűnek mutatja a rendkívül ügyesnek bizonyuló rendőrök munkáját. A Gyors meló olyan, mint a visszavonulásig nagy ígéretnek maradt sportoló: az idő előrehaladtával egyre kevésbé hiszünk abban, hogy lesz belőle valami.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9924