KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Asztal öt személyre

Gáti Péter

A luxus óceánjáró öt főre terített éttermi asztalát négyen ülik körül: egy apa és három csemetéje. A pazar vakációs ajándék apropója a megszólaló szülői lelkiismeret. A gyermekeit és feleségét elhagyó férfi ugyanis hosszú évekig elhanyagolta utódait. A Kairótól Tuniszon és Athénen át Genováig tartó álomutazástól John Voight alakította hősünk azt reméli, hogy sikerül közelebb kerülnie kislányához és két fiához. A köztük levő érzelmi szakadék áthidalásához kínál jó alkalmat (és sokszor persze kínos perceket is) a több hetes, osztályon felüli összezártság.

Robert Lieberman rendező alkotása az újromantikus amerikai filmeknek ugyanahhoz a vonulatához tartozik, mint ikertestvére, Robert Benton Kramer kontra Kramer című munkája. Az érzelmek viharos áradatának hatása alól nem tudja kivonni magát a néző, mialatt a könnyeket sűrűn előcsalogató, a gyermeki őszinteségről és ragaszkodásról, a tékozló apa pálfordulásáról mesélő hatásos történet – Zsigmond Vilmos által szívhez szólóan fényképezett – képsorait nézi. A „gyerekszáj” epizódokból, a mindennapi apró-cseprő eseményekből, az egymáshoz csiszolódás mozzanataiból építkező film hálás témához nyúlt az újjászülető apa-gyerek kapcsolat bemutatásával. Nem kell ugyanis a rendezőnek a figurák elmélyült ábrázolásával bajlódnia, néhány jól bevált, sztereotip „hívószó”, beállítás és jelenet máris mozgósítja érzelmeinket. Annak érdekében pedig, hogy az újra magára találó férfi és srácai idillien harmonikussá érő közösségét ne zavarhassa meg semmi, az élmény tökéletes lehessen, még egy kellemetlen kötelesség várt a rendezőre. Egy forgatókönyv-írói tollvonással – véletlen utcai baleset képében – el kellett távolítania az útból a három testvért eddig nevelő édesanyát, a főszereplő elvált feleségét. Ezután a tragikus haláleset már végleg előcsalogatja a férfiből oly sokáig hiányzó atyai felelősségtudatát. Az asszony második férje, a pótpapa pedig könnyes szemmel kénytelen tudomásul venni, hogy hiába ragaszkodik a sajátjaiként szeretett gyerekekhez – „a mór megtette kötelességét…”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5145