KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Saigon

Báron György

 

Ha valaki már legalább három krimit látott életében, az első tizenöt perc után pontosan tudja, ki a hat vietnami prostituált gyilkosa: az természetesen, aki minden gyanú fölött áll. Ettől egyre gyanúsabbá válik, s gyanúnk a film végére megnyugtatóan beigazolódik. Ugyanígy kitalálható előre minden más is ebben a sok pénzből készült, szupercsillogó mozgóképi zagyvalékban. Ha például a rosszfiút a rendező díszes katedrálüveg ablak elé állítja, senki nem lepődik meg, hogy a férfit pillanatokon belül lelövik: fotogén dolog lövéstől találva szép ablakon átal kizuhanni. Legföljebb annyi találgatni valónk marad, vajon a szépséges novícia, ki oly járatos a szexuális alvilágban és a négybetűs szavak szótárában, testi vagy csak lelki segítséget nyújt marcona hősünknek – a kép itt finoman elúszik, nem akarván megsérteni a vallásosabb krimirajongók érzéseit. A novícia, kit később apácává avatnak, egyébiránt francia, s ez jól mutatja a filmkészítők internacionalizmusát. Rajta kívül ugyanis a rosszfiúk és a jófiúk egyaránt amerikaiak, ami legföljebb azért meglepő egy amerikai filmben, mert történetesen Vietnamban játszódik, pontosabban a hajdani Dél-Vietnamban, Saigonban, az amerikai megszállás éveiben. Nehéz hát a vietnamiakat kihagyni belőle, de ez a Vietnam-tárgyú amerikai filmek készítőinek mindig sikerül (lásd még Szakasz, Apokalipszis, másfelől Rambo). E filmes vietnami háborúban rendre jó amerikaiak harcolnak rossz amerikaiak ellen, tudomást sem véve a kicsi, sárga, makogó, angolul rosszul beszélő helybéli statisztákról, akik még igazi ellenfélnek sem alkalmasak, nemhogy hősnek. Áldozatnak legföljebb, kiknek hullája fölött megküzdenek a pozitív jenkik a negatívokkal. Igaz, ezúttal egy kollaboráns dél-vietnami rendőrtiszt is becsörtet néha a képbe, ő azonban engesztelhetetlenül utálja az amikat, később pedig ennél nagyobb gazemberségekre is képes, jócskán akadályozva a jó megszállók harcát a rosszak ellen. Ám mindhiába, mert hőseink győznek, a gonoszt eléri végzete (lásd még: katedrálüveg), s a néző lelke fölszabadul. Maga Vietnam csak valamivel később, amikor már a leggerincesebb amerikai hőst is kiűzik a filmkép hátterében föltűnő kis sárga férfiak és asszonyok, filmen kívül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4351