KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pizzarománc

Tüske Zsuzsanna

Little Italy – amerikai, 2018. Rendezte: Donald Petrie. Írta: Steve Galluccio és Vinay Virmani. Kép: Thom Best. Zene: Mateo Messina. Szereplők: Emma Roberts (Nikki), Hayden Christensen (Leo), Danny Aiello (Carlo), Andrea Martin (Franca), Alyssa Milano (Dora), Adam Ferrara (Sal). Gyártó: Firsttake Entertainment. Forgalmazó: Freeman Films. Szinkronizált. 102 perc.

 

A mintegy három évtizede nagyrészt emlékezetes közepesekkel komédiázó rendező, Donald Petrie (A szomszéd nője mindig zöldebb, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt) legújabb gasztro-romkomja akár némi kiadós szívmelengetést is hozhatna az idei télkezdetbe, a Pizzarománc hőfokánál és minőségénél azonban talán csak élettartama ígérkezik alacsonyabbnak. A rendező 1988-as, hamar kultikussá vált és máig szeretnivaló nosztalgia-gyermekével, a hasonló tematikai alapokra épülő Pizzavarázzsal szemben, a 2018-as fogás legfeljebb egy megengedőbb Valentin-napi szívecskés menübe férne bele.

A Toronto olasz negyedében játszódó Rómeó és Júlia-gasztrokomédiában családok és éttermek csapnak össze: sok évnyi távollét és egy óceánnyi távolság után Leo és Nikki újra találkozik, majd fellobban a gyermekkori szerelem, ám harsány pereputtyaik és a régóta dúló konyhacsata kereszttüzében semmi nem megy egyszerűen – ráadásként a versengés bugyuta hevében maguk a séf-jelölt szerelmesek is megmakacsolják magukat és leragadnak, mint az egyszeri pizzatészta, ami nem látott elég olajat. A Pizzarománc harsogó multi-kulti fiesztáján a műfaji báj bárgyúsággá, a sokszínűség hirdetése olcsó és kirívó piaci fogássá alakul: az alkotók fő célja az volt, hogy a lehető legszélesebb nézőtábort célozzák meg romantikus ízkavalkádjukkal, ahol minden korosztály, nem és etnikum megtalálja a szájízéhez szánt csemegét a feltétben (különös tekintettel a legfontosabb globális piacot jelentő kínai és indiai közönségre, akik saját mellékszereplőiken keresztül gond nélkül belesimulnak a bazi nagy olasz hakniba). A filmet záró bakiparádé tanúbizonysága szerint legalább a résztvevők szívesen ették a saját főztüket – a közönségnek pedig szerény főfogásként marad a popcorn al dente.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13930